Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
K. Hankó Ildikó–Kiszely István: Mesterségesen deformált kora-népvándorláskori férfikoponya Tamási–Adorjánpusztáról
1. A jól datálható népek közül leggyakrabban a gepidáknál találkozunk mesterségesen deformált koponyákkal. Csak a Kiszombor B temetőnél 10 eset, a Szőreg-i temetőben 9 eset fordul elő. Jellemző a gepidák deformálási módjára a bandázsos, esetleg kettős elkötés, valamint az, hogy férfiaknál éppúgy alkalmazták, mint nőknél. E 19 esetből 12 esetben fordul elő férfiaknál ,,torzítás". 4 A deformálás mértéke férfiaknál mindig nagyobb, mint a nőknél. Mivel azonban a gepidák nem lépték át nyugat felé a Tisza vonalát, ők a Tamási-Adorjánpuszta-i lelettel nem hozhatók kapcsolatba. 2. Nem „gyanúsíthatok" úgyszintén a langobardok sem. A szerzők a közeljövőben megjelenő összefoglaló longobard munkájukban az összes eddig előkerült longobard lelet tanulmányozása alapján egyértelműen megállapítják, hogy Magyarországon egyetlen jól datált longobard temetőben sem fordult elő mesterségesen alakított koponya, a Jugoszlávia-i Kranj-ban az előforduló esetek a keleti gótokkal hozhatók kapcsolatba. Ügyszintén hasonló az eset Fiesoleban is. 15,17 > 18 Az Ausztria-i makrokephal leletek részben még feldolgozatlanok, részben pedig régészeti datálásuk kétséges. A Steinbrunn-i „longobard" temető 15 inkább keleti gót jellegű, a Nikitsch-i temetőben előforduló deformált koponya gót vagy protobulgár-ethnikumú, a Bécs-i (Hobersdorf, Wien-Simmering) korábbi eredetűek, a H. M. Pacher által 35 publikált Wien-Salvatorgasse-i leletek pedig ethnikailag kétesek. Jól kiásott longobard temetőből tehát eddig kb. 800 sír alapján biztosan longobard ethnikumhoz tartozó mesterségesen deformált koponyájú egyén nem került elő' így a kora népvándorlás népei közül ők is kizárhatók. 3. A kvádok, majd később a szvébek között ugyan gyakori a mindkétnemi 'koponyadeformáció, ők azonban egyrészt nem tartoznak Dunántúl népei közé (Észak-Magyarországon, majd később Észak-Dunántúlon találjuk őket), másrészt, koponyadeformálási módjuk másjellegű: körkörös bandázzsal történt „fejpárna" nélkül. Erre utal az észak-magyarországi és csehszlovákiai leletek egy része. 13 > 14 > 26 ' 37 > 28> 41 > 46, 47 ' m így ők sem jöhetnek számításba a Tolna megyei leletek ethnikai vizsgálatánál. Mint valószínűsíthető ethnikum marad tehát: a hun nép, az alánok, a keleti gótok és a bulgárok. E négy nép közül legkevesebbet a hunokról tudunk/ 15 A hun birodalom bukásáig halottaikat égették, valószínűleg Attila halála után (453) maradtak az országban hunok, akikről feltehető — amint korabeli leírásokból tudjuk 3 —, hogy fejüket gyermekkorban nagymértékben deformálták, Ha a Tamási-Adorjánpuszta-i lelet — függetlenül a deformációtól — erőteljes mongoloid típushoz való tartozást mutatott volna, nagyobb valószínűséggel gondolhatnánk kifejezetten hun ethnikumra. Került ugyan elő Szekszárdról 2 esetleges hun (?) ethnikumhoz tartozó makrokephal lelet, úgyszintén 3 „torzított" koponya Szekszárd-Palánkról is, ezek azonban egyrészt más rasszjelleget viselnek magukén, másrészt más jellegű a koponya mesterséges deformálásának a módja is. Morfológiailag és a deformáció módját és mértékét illetően a TamásiAdorjánpuszta-i lelet leginkább a Vác-i (publikálatlan anyag), Hird-i (publikálatlan anyag) Hács-Béndekpuszta-i 23 temető 23. sírjában talált lelettel, a Szeged-i, 3 ezen túl a Kerc-i 37 és bulgáriai „protobulgár" 6 anyaid
