Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
K. Hankó Ildikó–Kiszely István: Mesterségesen deformált kora-népvándorláskori férfikoponya Tamási–Adorjánpusztáról
Sajnos a vázcsontok, amelyek végleg eldönthetnék a vitát, nem állnak rendelkezésünkre, azonban a koponya abszolút kis méretei, a járomcsont jellegtelensége, a járomívek vékonysága, a corpus maxillae alacsonysága egyaránt arra utal, hogy a lelet minden valószínűség szerint a gracilmediterrán típushoz tartozott, esetleg annak gyengén nordikus típussal való keveredő változatába. Az egyetlen anatómiai egység, amely e megállapítást „zavarja", az apertúra piriformis, amely lényegesen öblösebb és alacsonyabb, mint az a gracil-mediterrán-nordikus típusnál szokott lenni. Ennek oka kettős lehet: egyrészt a mesterséges deformáció az egész arckoponyát homloki-basalis irányban alacsonyítja, és mivel a „bandázs", amint ez a röntgenképen jól látható, nem közvetlenül a glabelláris részen, tehát alul haladt át, hanem lényegesen magasabban, így az apertúra piriformis szélessége a mesterséges deformáció következménye lehet. A másik lehetőség, ami az apertúra piriformis alacsonyságát és szélességét indokolja, az, hogy a kora népvándorláskorban gyakran találkozunk olyan típussal, elsősorban ausztriai anyagnál, így Wien-Salvatorgrasse 35 , Steinbrunn 10 , vagy akár a magyarországi Soponya-i, Hács-Béndekpuszta-i, Letkés-i 23 , Regöly-i" leleteknél, ahol ez a jelenség szintén előfordul és e típusokat a „keleti germánokhoz", elsősorban a gótokhoz lehet kötni. A koponya mesterséges alakításáról A kora népvándorláskor makrokephal problematikájának kulcsa Magyarországon van. Ennek fontosságára már 1876-ban Baer felhívta a figyelmet, amikor a Csongrád-i és Székelyudvarhely-i makrokephal leletek megtalálásakor Lenhossék Józsefhez így ír 3 ' 20,21,22 , ... „ha ilyen makrokephal koponyák még a jövőben is előkerülnek Magyarországon, akkor azokat Magyarország történelmébe be kell venni" . . . Röviden vázolva a problematika a következő: mely nép használta elsőnek a mesterséges koponyadeformációt? Milyen szerepet játszottak e szokás elterjedésében a hunok? Közép-Európába kik hozták be e szokást? Milyen célból végezték a koponya mesterséges deformációját? A tudomány jelenlegi állásánál e kérdéshalmazra a következő válaszokat adhatjuk: 1. Minden valószínűség szerint legelsőnek az alánoknál találjuk a koponyadeformáció szokását. 37 Krim-félszigeti alán temetőknél találkozunk e szokással legelőször. Itt mindkét nem, a férfiak és nők egyaránt „torzították" fejüket, és ebben a korban minden temetőben előforduló alán egyednél „torzított" koponyát találunk. 2. Űgy látszik, hogy az alánoktól átvették a többi keleti germán népek, így a kvádok, gepidák, keleti gótok, szkirek stb. Ugyancsak tőlük vehették át a hunok is. A Talasz-i hun (?) temetőben 10 már csak 50%-os előfordulású a mesterséges koponyadeformálás szokása. 3. Amikor a hunok népvándorlási mozgalma Nyugat-Európa felé vette útját, a számos kisebb, főleg a Fekete-tenger északi részénél élő népeket e mozgalom Nyugat-Európa felé sodorta, és ezt a szokást magukkal hozták Közép-Európába. Űgy látszik, hogy elsőnek Közép-Európába a szarmaták hozták be. A romániai III. századi Tirgsor-i temető szarmata anyagában 50%-os előfordulású a mesterségesen deformált koponya, férfiaknál éppúgy előfordul, mint nőknél. 7 (Antropológiai feldolgozását Nicolaescu— 72
