Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Mészáros Gyula: A nagyvejkei későbronzkori kincslelet

tartozó l-l bronztűt. Kísérőleletek: háromszöges díszű, tokos balták, vésők, továbbá a nagy vej kei lándzsahegyek analógiái. Garasanin a belgrádi múzeum anyagából sorozatát mutatja be a nagyvejkei kettős csonkakúpos fejű tűknek „KATALOG METÁLA" c. dolgozata LXV. tábláján (1—7). Garasanin a tűk korát H A-ban állapítja meg.

72 Az itt felsorolt délnyugat-európai lelőhelyek, illetve leletek egyúttal ennek a későbronzkori ékszertípusnak elterjedési irányát is sejtetik, elárulva, hogy tűink formaadó műhelye a nyugati urnasíros kultúra, b) Kúpos fejű tű (XII. t. 4). Szintén a ritkábban előforduló változatok közé tartozik. Tulajdonképpen a nagyvejkei példányénál többszörösen tagolt ún. orsófejű tűk formakörébe tartozik, egyszerűbb kivitelben. Kemenczei T. a rimaszombati típusú kincsletek ismertetése során megjegyzi, hogy az orsófejű tű Észak-Jugoszlávia felől érkezett hozzánk." A zágrábi múzeum többek között két olyan későbronzkori depot1 eletet őriz, amelyekben az orsófejű tű is jelen van. Az egyik Gornja—Úrba,'

4 a másik Otok

7

° lelőhelyről. Fontosabb kísérő leletanyag: háromszögű bordás, tokos balták, középszárnyállású balta, nyélnyújtványos sarlók, véső. 10. Fibula. A pajzs alakú-hátú fibula (13. kép 1, XII. t. 14) Tolna megye területéről — Nagyvejkén kívül — még Felsőnyék, Gyönk és Kurd területéről ismeretes.

76 Ezt a fibulatípust — Kemenczei T. megállapítása szerint — a H A elején kezdték hordani.

77 T. Bader a H Ai—

H A^-be sorolja.'

8 Ékszerünk, sajátos formájával, vonalkötegekből vagy pontsorokból alakított sujtásos rajzdíszítményével gyakori kísérője a Közép-Duna-medence későbronzkori depotleleteinek.

7

" 13: kép: í; A XÍI. t. 14. sz. fibulatöredékének kiterített rajza. 2: A XIII. t. 6. sz. pántlémez-töredékénék kiterített rajza ' ; •• 42