Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Mészáros Gyula: A nagyvejkei későbronzkori kincslelet

kat — Nagyvejke esetében — a H Ai periódusba soroljuk, közép bordás, keskeny pengéjük alapján/

10 5. Nyélnyújtványos sarlók. Kemenczei T. meghatározása szerint ,,azok a sarlók, amelyek markolatán három függőleges borda van ... a legkorábbiak közé tartoznak".

41 Hárombordás nyélnyújtványú sarló, egyenesen levágott markolatvéggel kilenc példányban van képviselve a nagy vej kei anyagban (III. t. 4, 6—8, IV. t. 1, 5, V. t. 1—3). Hárombordás típus, de mélyen járó, háromszög alakú nyél vég bevágással (fecskefark alak) 3 darab szerepel"'

2 (VI. t. 3—5). Hárombordás díszítésű sarló, a markolat tövénél tompaszögben megtört háttal, tüske helyett kiugró nyélnyújtvány-sarokkal, enyhén beívelő nyélvég kiképzéssel 1 példány található Nagyvejkén (VI. t. 7). Itáliai típus. Négybordás változat, keskeny pengével, egyenesen levágott nyújtvánnyal a IV. tábla 2. sz. sarlója. Ezek a sarlótípusok tehát az idősebb csoportot képviselnék leletanyagunkban, összesen 14, részben ép, részben meghatározható töredék példányban. A fiatalabb csoportnak számító kétbordás változatból ezzel szemben mindössze három példányt találunk (VI. t. 1—2, 6). Mindhárom darab nyélnyújtványának vége ívelten bevágott. Ez a csoport, sarkosan megtört pengetövével részben a Peschiera típust képviseli (VI. t. 6), részben ehhez az itáliai típuskörhöz áll közel (VI. t. 1—2)/'

3 Van még leletanyagunkban 13 darab, közelebbi típusba be nem sorolható, kisebb-nagyobb sarlópenge-töredék. Annyit mégis megállapíthatunk róluk, hogy keskeny voltuknál fogva az idősebb változatokhoz tartoznak. Mivel Nagy vej kén a hárombordás nyélnyújtványú, azaz legkorábbinak meghatározott sarlótípus számaránya az uralkodó, így sarlóleletcsoportunk összességében kronológiailag közelebb áll a késő bronzkornak H Ai mint H A2 periódusához (hárombordás nyélnyújtvány 13, míg kétbordás mindössze 3 példányban szerepel). Sarlótípusaink a legtöbb dunántúli, H Ai-korú kincsleletben jelen vannak. 6. Lándzsacsúcsok. Két ép és két töredék példány képviseli ezt a fegyverfajtát kincsleteünkben. Az anyag két különböző típussal szerepel: a VIII. tábla 1. és 3. sz. lándzsája, beívelő szélű szárnyaikkal a BD-ben és a H Ai periódusban általánosak.

44 Ez a meghatározás elsősorban a csúcs hosszanti bordadíszes változatára vonatkozik (VIII. t. 3). Kőszegi F. szerint a beívelő szárnyú lándzsahegyek az urnasíros kultúra korai szakaszába tartoznak. ,,A legtöbb H A idejű dunántúli kincslelet őrzi ezt a formát.. ,"

45 Foltiny I. a pecsenyédi bronzlelet ismertetése során, a körte alakú