Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Mészáros Gyula: A nagyvejkei későbronzkori kincslelet

kat — Nagyvejke esetében — a H Ai periódusba soroljuk, közép bordás, keskeny pengéjük alapján/ 10 5. Nyélnyújtványos sarlók. Kemenczei T. meghatározása szerint ,,azok a sarlók, amelyek marko­latán három függőleges borda van ... a legkorábbiak közé tartoz­nak". 41 Hárombordás nyélnyújtványú sarló, egyenesen levágott markolat­véggel kilenc példányban van képviselve a nagy vej kei anyagban (III. t. 4, 6—8, IV. t. 1, 5, V. t. 1—3). Hárombordás típus, de mélyen járó, háromszög alakú nyél vég be­vágással (fecskefark alak) 3 darab szerepel"' 2 (VI. t. 3—5). Hárombordás díszítésű sarló, a markolat tövénél tompaszögben meg­tört háttal, tüske helyett kiugró nyélnyújtvány-sarokkal, enyhén be­ívelő nyélvég kiképzéssel 1 példány található Nagyvejkén (VI. t. 7). Itáliai típus. Négybordás változat, keskeny pengével, egyenesen levágott nyújt­vánnyal a IV. tábla 2. sz. sarlója. Ezek a sarlótípusok tehát az idősebb csoportot képviselnék leletanya­gunkban, összesen 14, részben ép, részben meghatározható töredék példányban. A fiatalabb csoportnak számító kétbordás változatból ezzel szemben mindössze három példányt találunk (VI. t. 1—2, 6). Mindhárom da­rab nyélnyújtványának vége ívelten bevágott. Ez a csoport, sarko­san megtört pengetövével részben a Peschiera típust képviseli (VI. t. 6), részben ehhez az itáliai típuskörhöz áll közel (VI. t. 1—2)/' 3 Van még leletanyagunkban 13 darab, közelebbi típusba be nem sorol­ható, kisebb-nagyobb sarlópenge-töredék. Annyit mégis megállapít­hatunk róluk, hogy keskeny voltuknál fogva az idősebb változatok­hoz tartoznak. Mivel Nagy vej kén a hárombordás nyélnyújtványú, azaz legkorábbi­nak meghatározott sarlótípus számaránya az uralkodó, így sarló­leletcsoportunk összességében kronológiailag közelebb áll a késő bronzkornak H Ai mint H A2 periódusához (hárombordás nyélnyújt­vány 13, míg kétbordás mindössze 3 példányban szerepel). Sarlótípu­saink a legtöbb dunántúli, H Ai-korú kincsleletben jelen vannak. 6. Lándzsacsúcsok. Két ép és két töredék példány képviseli ezt a fegyverfajtát kincs­leteünkben. Az anyag két különböző típussal szerepel: a VIII. tábla 1. és 3. sz. lándzsája, beívelő szélű szárnyaikkal a BD-ben és a H Ai periódus­ban általánosak. 44 Ez a meghatározás elsősorban a csúcs hosszanti bordadíszes változatára vonatkozik (VIII. t. 3). Kőszegi F. szerint a beívelő szárnyú lándzsahegyek az urnasíros kul­túra korai szakaszába tartoznak. ,,A legtöbb H A idejű dunántúli kincslelet őrzi ezt a formát.. ," 45 Foltiny I. a pecsenyédi bronzlelet ismertetése során, a körte alakú

Next

/
Oldalképek
Tartalom