Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Kiss Ákos: Mattioni Eszter művészete

szét ismételt megrendeléseket jelentett; művészeink közül számosan for­dultak e lehetőségek nyomán a nagy művészetek világa, a monumentális, emelkedett feladatokat tartogató lehetőségek irányába, hogy csupán az akkor egymásután épült, Árkay, Körmendi, Rimanóczy tervezte templo­mok díszítő feladataira utaljunk. Győr-Nádorváros új templomában vizs­gázott első ízben a hímeskő mesterség. Itt a szószék egészen az új tech­nikával díszített. A műkcborítás lényegében a négy evangélista szimbó­luma; finoman archaizáló korai román szalagfonatos kitöltései a mozaik­művesség időtlen motívumait a jelenben is frissen elevenítik fel. Az apos­tolszimbólumok szép, világos elhelyezésben hatva emelik át az ősi jeleket a jelenbe. A műkő tompítottabb színtónusai még a sgrafitto színhatásaira emlékeztetnek. A felsőörsi oltár előlapja inkább archaizáló; ez az ókeresz­tyén művészeti kompozíciót inkább szarkofágok előoldalainak mintabe­osztásaként idézi (Theodorus érsek szarkofágja a ravennai S. Apollinare in Classs-ban). Ez a mű már a szorosabban vett hímeskőeljárások szerint készült. A kísérleti korszakból való egy Madonnája, amelynek felületei a kékes üveganyag csillogó erezetével vetítik elénk a légkör jelenségeit. A reneszánsz allegóriáit eleveníti fel egy rózsadombi villa három nőalakot ábrázoló képe, amely némileg praeraffaleisztikus vonásaival talán az első olyan mű, amely már egészében hímeskő technikával készült. A kezdő korszak induló nagyszabású alkotása azonban a budapesti Stühmer gyár bejárati csarnokának faliképe. A márvány zúzalékból ké­szült műkőöntvénynek még itt is erős szerepe van. A tárgy a csoko­ládégyártás és fogyasztás folyamatát adja, két csoportba foglaltan a ten­gerentúli és a hazai mozzanatokat. Itt már megfigyelhető a matt zúzalék­felületek fellazítása, horzsolása, ami színhatásaikat módosíthatja. A tenger csillámló, kékes felületeit világító kőzetek, mozaikszemek jelzik. A gyar­mati emberek csoportja a francia expresszionizmus vonásaiból idéz; a tropikus növényzeten itt csillan meg első ízben tán a gyöngyházanyag. A déltengeri flóra hímeskőben megszólaltatása feltűnést keltett és modern díszítőművészetünk kimagasló eredményét jelentette. Bebizonyosodott, hogy a hímeskő különösen alkalmas növényi stilizációk megszólaltatására. Délszaki állatok dekoratív megelevenítése, így egy alabástromból kirakott ezüstös-szürkés trópusi antilope, ugyancsak nagy eredménye az új stílus­nak. Az is nyilvánvaló lett az eddigi kisebbszerű díszítőfeladatok, valamint a hagyományos képformák és méretek után, hogy a hímeskő nagy kiterje­désű feladatoknál még biztosabban uralja a sík felületeket. Az egész mű hűvös, szürkés-zöldes színtónus-rendszerének sikere pedig azt mutatja, hogy a hímeskő műfaja, kőzetanyagából következően, sokkalta inkább a hideg, mint a teltebb, meleg színskálák világában érvényesülhet. 1 " A Nemzeti Szalon 1942. évi tárlatán már tizenhét hímeskőkép került a közönség elé. 1 " A népiesség és a növényi ábrázolás szép kapcsolatát mu­tatja a Gyümölcsszedő c. kőkép a lombok, a virágzat valóságos és stilizált­ság közötti egyensúlyával. Fokozottan fordult e kőművészet a dekoratív műfajok egyik ősi témája, a tengeri állatvilág felé is. A mediterrán kul­túrák kezdettől adott tárgya a mély tengerek lakóinak dekoratív ábrázo­lása. A napsütötte déli tengerek mély vizeinek faunája megragadó artisz­342 5. Békegalamb. Hímeskő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom