Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
Mészáros Gyula: A nagyvejkei későbronzkori kincslelet
domborított gombsor díszíti. Szélei roncsoltak. H (kinyújtott állapotban): 6,2 cm (XIII. t. 7). 128. Bordázott bronzlemez töredéke, deformálódott gombdísszel. Erősen töredékes. Sz: 3,3 cm, h: 4,3 cm (XIII t. 8). 129. Bronz lemez- (csésze-?) töredék, rajta három ívelt, párhuzamos bordadísz. Erősen gyűrődött, deformálódott darab. M: 4 cm, sz: 5,2 cm (XIII. t. 9). 130. Bronz lemeztöredék, hármas párhuzamos bordadísszel. Sz: 3,2 cm, h: 7,5 cm (XIII. t. 10). 131. Szabálytalan alakú, vastag bronz lemeztöredék, felületét seprűmintára emlékeztető, sekély barázdák borítják. M: 4,8 cm, sz: 4,15 cm (XIII. t. 11). 132. Bronz lemeztöredék, többszörösen összehajlítgatott, félig megolvadt állapotban. M: 3,5 cm, sz: 2,4 cm (XIII. t. 12). 133. Bronz lábvért lemezének szabálytalan alakú, roncsolódott töredékei: begöngyölt szegély, beléje húzott vékony merevítő bronzhuzallal; 5 db, erősen töredékes, póntsormintás lemezdarab. Csak a középső motívum nagyobb maradványából állapítható meg a kettős pontsoros vonalú kerék, félkörbő} kiinduló egypontsoros küllővel. A legnagyobb töredék magassága: 3,5 cm, szélessége: 4,5 cm. Az apró pontsorok a lemezt szitaszerűen átverték (XIII. t. 13 a—f). 134. Bronzedény szájtöredéke, keskeny, kiálló, éles peremmel, rövid, cilinderes nyakkal, a váll keskeny csonkjával. M: 2,5 cm. perem átm: 7,1 cm (XIII. t. 14). 135. 7 db, különböző nagyságú bronzlepény peremtöredéke (XIV. t. 1—7). 138. 18 darab, különböző nagyságú bronz öntvényrög (XIV. t. 8—13, XV. t. 1—12). 137. Nagyvejkei csőszfokos, nyélbe illesztett füles, tokos bronzbaltából készítve (Felszíni leletdarab felhasználása). A köpűnyílás vastag pereméből hármas háromszög alakú lécdísz indul. A legbelső háromszög ollójában kiemelkedő pontdísz, melynek irányában az ellentétes oldalon kicsiny lyuk látható. Az ívelt él fül felőli sarka letörve. H: 11,6 cm (XVI. t). A nagy vej kei bronzkincs annak az elsősorban déldunántúli, későbronzkori raktárlelet csoportnak körébe tartozik, melynek fő megjelenési területe: Baranya északkeleti szakasza, Tolna és Somogy megye, azonkívül Veszprém és Zala megyék déli része. A csoport szórványosabb előfordulású kincsleletei Észak-Dunántúlon jelentkeznek. Ilyen lelőhelyek: a Sopron megyei Ebergőc 7 és Felsőlászló, 8 a Komárom megyei Űjszőny, a továbbá a Győr megyei Koroncó—Bábota 10 kincslelete. (Az ugyancsak észak-dunántúli Gyermel" és Herceghalom 13 bronzkincsei, azonkívül a felső-dunántúli Nagydém 1 '' és Székesfehérvár 1 ^ késő bronzkori raktárleletei — szerintünk — valamivel fiatalabbak.) Bandi Gábor az ebergőci kincslelet ismertetése során, 15 Kőszegi Frigyes a dunántúli, 16 illetve magyarországi 17 urnasíros kultúrával foglalkozó tanulmányában rámutatnak többek között a dél-dunántúli későbronzkori depotleletekben mutatkozó párhuzamokra. Felsorolják a lelőhelyeket, ezért utóbbiak ismétlésétől dolgozatunkban többnyire eltekintünk. 3 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 33
