Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Gaál Attila–Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesty Frigyes helynévtárában (Anyagközlés)

hívtak össze a helynévgyűjtés kérdésének megtárgyalására. Ezen mintegy felülbírálva a rendelkezést, úgy döntöttek, hogy az ügy Szekszárdra és az összegyűjtendő régiségekre nézve sokkal fontosabb annál, hogy a kitűzött harminc nap alatt a gyűjtést megfelelően el lehetne végezni, ezért három hónapos határidőt szabtak meg önmaguk számára.

19 A későbbiekből viszont kiderül, hogy a lelkes városatyák saját határozatukat sem vették kötelező érvényűnek. Több mint egy év elteltével a főszolgabíró a következőket jelenti ezzel kapcsolatban: ,,. .. Szegszárd azon nyilatkozatát nyujtá, miszerint az ügy fontossága miatt nem lévén képes e' nagy munkát azért elkészíteni, mert az Uradalmi Pécsi leveles tárból szükséglendő biztos adatokhoz nem juthatott, hiányos kimutatást pedig nem kívánna beadni, és így a mai napig is e' község miatt maradván a felterjesztés hátra, minden sürgölősim daczára sem nyerhettem kielégítést."

20 Az igazsághoz hozzá tartozik azonban, hogy a fenti jelentés után néhány nappal végre elkészült válasz valóban az egyik legalaposabb és legteljesebb munka. Bár a több mint egyéves ráfordítás még így sem indokolt, az eredeti harminc nap sem tűnik eléggé átgondoltnak, ha figyelembe vesszük azt, hogy igen sok község nem rendelkezett kellően képzett elöljárósággal, így a legnagyobb igyekezet mellett sem tudták tartani a határidőt. Hasonló okoknak tudható be, hogy egyes községektől még 1866-ban is pótlólagos jelentést kértek, mivel a korábban beadottakból pont a leglényegesebb adatok hiányoztak. Csibrák község 1864. április 16-án beadott válaszában például, — melyet a községi bíró készített, — a hetedik kérdéspont adatai egyáltalán nem szerepelnek. 1866. január 27-én készült el a kiegészítés, de ez már nem a bíró, hanem a jegyző munkája. Mindez természetesen nem volt kizárólagosan Tolna megyei sajátosság, hisz az összegyűlt anyagot jellemezve Pesty is hasonlóképpen nyilatkozott: ,,Az eredmény különféle becsű, már a mint programmom többékevésbé buzgó és értelmes lelkészek, jegyzők és ügybarátok kezébe került. Ennélfogva a gyűjtemény még több helyen hézagos; de nincs kétség, hogy miután azóta a tagosítás végrehajtatott, most már ilyen tökélylyel sem lehetne összeállítani. . ."

21 A gyűjtés anyaga tehát 1866 végére minden bizonnyal Pesty kezében volt, feldolgozása azonban csak két évtized múltán jutott el odáig, hogy legalább egy része publikálásra kerülhetett. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy érdeklődése — akár egy rövid időre is — elfordult volna a helynevektől. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy kortársaihoz hasonlóan ő sem volt hivatásos történész. 1864-től a Pesti Első Iparbank nagy felelősséggel járó vezértitkári tisztét töltötte be. E mellett 1876-ban Körmöczbánya országgyűlési képviselője is volt. Közben szinte páratlan munkabírással és szorgalommal végezte tudományos kutatásait. Sorra átbúvárolta a magyarországi és erdélyi családok magánlevéltárait, 1870-ben Erdély, 1872-ben pedig Magyarország valamennyi nyilvános levéltárának kutatására kapta meg a belügyminisztériumi engedélyt.

22 1871-ben Bécsben a császári titkos levéltárban gyarapította anyagát.

23 Sajátkezűleg másolta a középkori okleveleket. így összegyűjtött kézirattárának anyaga kb. 10 000 darabra tehető. Hatalmas munkabírására jellemző, hogy a Kállai család nagykállói levéltárában tizenhat nap alatt 250 darab okmányt másolt le, és a szakadatlan írástól csaknem teljesen megbénult karral tért 277