Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. II.

JEGYZETEK 1. Szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Évkönyve I. 1970. „A szekszárdi bencés apátság feltárása. I." 155—180. old. 2. Az 1794-ben készített alaprajzot a fent említett dolgozatban közöltük (156. old. 2. kép), 3. E töredék nagy hasonlóságot mutat a Szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban őrzött egyik — LAP/1933. 4. — levelekkel, szalagfonatokkal és keresztekkel díszített pillérfőjének felső részével. Méretei: 18,6x9,5 cm. 4. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Adattára. Kozák K., Szekszárd, középkori apátság ásatási dokumentációja. 1969. (Ásatási napló. 5—6., 7—9. old.) 5. Az É-i oldalon az 1. sz. sír a kápolna D-i oldala közelében — az É-i mellékhajóban — a 2. sz. sír került feltárásra. 6. A párkánytöredék sárgás színű kőanyaga igen hasonlít a múzeumban őrzött „palmettás" kövek anyagához. 7. Az 1968. évi feltárás idején is feltártunk e helyre vezető, téglaépítménybe foglalt villámhárítót (1. sz. jegyzetben említett munka, ,,A" szelvény (176. old.). 8. E töredék is fent említett (3. sz. jegyzet) pillérfőn látható, található levelekkel mutat azonosságot, hasonlóságot. Méretei: 6,5x10,5 cm. 9 Az íves fal anyaga kő és tégla, tört tégla volt vegyesen. E falhoz tartozó szinten téglacsekély nyomai is mutatkoznak. Az íves fal és az É-i kápolna külső, ÉNY-i sarka között egy másik falmaradvány is előkerült. Ez közvetlenül az É-i kápolna jelzett sarka mellett, szinte ahhoz tartozónak mutatkozik. 10. A DNY-i pillér D-i oldalán előkerült padlómaradványok 20 x 20 cm-es téglákból készültek, amelyeket az É-i kápolnában és mellékhajóban levőhöz hasonló módon raktak le. A hajó D-i fala — falfülkéje (ablak) előtti padlómaradvány falazótéglából készült, s aránylag erős habarcsba rakták. Ennek szintje magasabb volt az előbb említettnél, így annál későbbi. 11. A ciszterna teljes feltárására csak a következő évben került sor. A könyökcső belső átmérője 9,5 cm, hossza 23 cm. 12. A D-i mellékhajó K-i felében ásott K—NY-i irányú vízelvezető árok É-i falának metszetében két oldalt megközelítőleg vízszintes helyzetű réteg mutatkozik. Ennek K felé eső oldalán egy kisebb beásást figyeltünk meg, amelyben egy bronzrögöt találtunk. A réteg feltehetően egy XVI—XVII. századi járószintet jelez, a bronzrög és a körülötte levő égésnyomok e helyen végzett olvasztásra utalnak. 13. 4. jegyzet: Ásatási napló, i. h. 14. Az íjjászgyűrú erősen kopott, simára csiszolt felületű. A nyílás átmérője 2,2 cm. 15. Az Alföldön ma is alkalmazzák még temetkezéseknél az úgynevezett „padmalyos" sírt. Az először meghalt családtagot a közös sír alján egyik oldalra bemélyített fülkébe temetik. Az utoljára meghalt családtagot — leginkább férj és feleség esetében alkalmazzák e megoldást — a közös sír aljára temetik. 16. Ásatási napló. 8. ol. 17. A sírfenék mintegy 10 cm-rel volt magasabb a templom padlójánál. A sír hossza 60 cm volt. 18. A sírt 6 x 16 x 30,5 cm-es, gyenge habarcsba rakott téglával falazták ki. (Ásatási napló : 11. o.) 19. A 11. sírt is 6 x 16 x 30,5 cm-es, élére állított téglákból rakták. A sír fenekét 3—4 cm vastagságú homokréteg képezte, az elpusztult templom 20 x 20 cm-es téglából rakott padlója felett. (Ásatási napló: 11—12. o.) 20. A szétporladó golyócskák talán ruhagombok vagy egy olvasó szemei voltak. Hasonlóak a győri székesegyház feltárásakor (1969) is előkerültek. (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum Adattára. — Kozák K.—Uzsoki A. : A győri székesegyház ásatási dokumentációja. 1969.) 21. Ezen a részen tártunk fel 1960-ban egy részben megbolygatott téglaépítményt, amely feltehetően egy falazott sír volt. A 14. sír mélyebben feküdt ennél a ,,sír"-nál (l. sz. jegyzet: 167. o. és 20. kép). 22. Ez az idő véleményünk szerint az 1794-es égés utáni időszak, amikor a templom egyik részét — a főhajót — ideiglenesen még használták. A templom többi részét közben bonthatták, s az elegyengetett törmelékrétegbe temetkeztek, mint általában még akkor is, a templom mellé. 23. Kozák K.—Uzsoki A.: A győri székesegyház feltárása. Arrabona 12. (Győr, 1970) 111—164., 37-38. kép. 24. A sír mélysége 1,75 m volt. (A szintet a megyeháza K-i folyosójának szintjétől mértük.) 25. Őskori edénytöredékek ebben a mélységben már korábban is kerültek elő. 26. A 21. sz. sírt az É—D-i irányú nagy csatornába torkolló, az udvar ÉNY-i szögletéből induló nagy téglacsatorna csonkította meg. 27. Ez a sír a 2. sz. sírnál korábbi, annak téglafalát e sír D-i részére rakták. Kora talán az É-i kápolna központi sírjával (3. sz.) hozható kapcsolatba. 28. E sírban egy „horgos ruhakapcsot" találtunk. 268