Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. II.

kutatás, értékelés szempontjából is felhasználhatók lesznek. Ezek közül néhánynak részletesebb elemzésére az 1970—72. évi feltárás ismertetésénél, feldolgozásával kapcsolatban kerül majd sor, az építészeti maradványok értékelésével párhuzamosan (18—21. sír). Az 1969—70. évi sírfeltárások ismertetése és értékelése után visszatérünk az 1969. évi feltárás utolsó részletére, a főszentély mögötti folyosószakaszon végzett kutatásra. Ez a terület az apátsági templomon kívül esett már, feltehetően a temetőhöz tartozott. Megyeház K-i folyosója Az 1969. évi feltárás idején a Megyeháza K-i, földszinti folyosójának északi részében is ástunk egy kutatóárkot. Ezzel az árokkal a templom főszentélyének K-i falát, maradványait kívántuk feltárni. A folyosó jelenlegi padlójától 1,40—1,50 m mélységben feketésbarna, sűrű réteget találtunk, amelyből középkori kerámia került elő. Ebben a rétegben — a folyosó udvar felé eső fala mellett — 2,80 m mélységig érő beássát figyeltünk meg. A folyosónak alapozása a beásásban lépcsőzetesen kialaított volt, s abban másodlagosan befalazott kövek is mutatkoztak. A beásás K-i oldalától kb. 1,5 m-re esik a folyosó udvar felé eső falának külső síkja, ahol a főszentély K-i falának belső oldalát kereshetjük. Valószínűnek látszik, hogy az árokban a főszentély kiszedett falának árkát találtuk meg és rögzítettük a metszetrajzon (3/E kép). Az 1969. évi feltárási munkák sorál előkerült maradványokat, csatornákat, vízvezetékeket jól rögzítették az akkor készített fényképekből öszszeállított fotómontázsok (41—42. kép).

36 Az ez évben végzett feltárás eredményeként — a D-i fal kivételével — felszínre kerültek az elpusztult apátsági templomnak csatornákkal, vízvezetékekkel és villámhárítókkal szétvágott maradványai a barokkkori padlószitnig. A következő munkák során szüntettük meg a templom területén keresztül vezető nagyméretű téglacsatornákat. E munka során és azzal párhuzamosan végeztük el a mélyebb szinteknek kutatását, ahonnan már eddig is kerültek elő őskori és Árpár-kori leletek. * Az előkerült maradványokat azonosítani lehet a templomról készített XVIII. századi felmérésekkel. Az akkor álló falak alatt azonban korábbi építkezések maradványai is előkerültek. A sokszögzáródású mellékszentélyek alatt korábbi, félköríves szentélyek maradványait találtuk, s az északi hajófal külső oldalán is eddig még ismeretlen részletek kerültek elő. Ezeknek a korábbi részleteknek alapján világossá válik, hogy az említett templomrajzok egy XVIII. századi állapotot, formát rögzítettek, amelyik nem azonos az első, XI. században épített templom formájával. Ez pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy a korai, XI. századi építészeti emlékek vizsgálatánál a teljes feltárásig, s az előkerült maradványok tudományos értékeléséig az említett alaprajzokat önmagukban nem használhatjuk öszszehasonlító anyagként. Ezeknek az alaprajzoknak XI. századi analógiaként való felhasználása téves következtetésekre vezetheti a kutatót. 265