Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
Bóna István: A korai bronzkori somogyvári-csoport leletei Nagyvejkéről
kultúrfokozat. Leletekben leggazdagabb a minket érdeklő A fokozat volt. a B fokozatok a kultúra lokális, szerémségi továbbfejlődései. 00 A Vinkovci A kultúra elemzésekor Dimitrijevic még éppúgy nem ismerhette a somogyvári-csoportot, mint mi a somogyvári-leletek feldolgozásával egyidőben végzett (1962) vinkovci ásatások eredményeit. A két feldolgozás megegyező eredményei tehát függetlenek egymástól. Dimirijevic munkájából ezért nem a túlhaladott részleteket emeljük ki, hanem a két oldalról is alátámasztott, szilárdnak látszó megfigyeléseket: A Vinkovci-kultúra vucedoli alapokon keletkezett. A vucedoli kultúrából vette át a nagyméretű edények formái 1 :, az egy fülű bögréket és a ,,durva" keramika díszítését. Ugyanakkor a Vinkovci-kultúra vezető tálformáját Dimitrijevic a Korai-Thessaliai-kultúra II-III. periódusában, valamint Macedóniában Kritsanán és Molyvopyrgon találta meg. 01 Ezek alapján kimondja, hogy az új kultúra vucedoli-alapokon délbalkáni eredetű korai bronzkori komponensek hatására keletkezett. 02 A Vinkovci A-fokozat leletanyagában somogyvári 4. típusú hengeres nyakú hombár,' 3 5. típusú henger alakú magas pohár. 04 egy-két táltöredék 05 , néhány vonalkötegből alkotott zegzug minta 00 emlékeztet a somogyvári csoportra. Éppúgy hiányoznak a mélyen kivésett, sajátos vucedoli mészbetétes díszítések, mint csoportunkból. Ugyanakkor szembetűnő a Vinkovci A leletanyag feltűnő makói rokonsága, amelyből azonban éppen a vezértípus, a belső felületén díszített, mélyen vésett mészbetétes ,,zóki" típusú tálak hiányoznak. A Vinkovci-kultúra feltűnő rokonságát a makói, csekei, valamint a díszítetlen nyírségi-típusú leletekkel Dimitrijevic is hangsúlyozta. 07 A rokonságot azzal magyarázta, hogy a párhuzamok maguk is a klasszikus vucedoli típus derivatumai. A vinkovci ásatások eredményeit így összegezhetjük: 1. Végérvényesnek tűnőén tisztázta a késői „klasszikus" vucedoli-típus kronológiai helyzetét. A Vinkovcitől alig 25 km-re fekvő Vucedol-Várhegyen 08 a Baden—Kostolác komplexumot (ugyanígy a Dráva menti Sarvason is) követte, Vinkóvci-Trznican pedig a jellegzetes korai bronzkori jelenségeket megelőzte. A klasszikus vucedoli-típus e két stratigráfia által a rézkor és a kifejlődött korai bronzkor közé ékelődött. Nem lehet tehát a baranyai klasszikus vucedoli lelőhelyeket sem a ,,zóki" kultúrával teljes egészében azonos periódusba sorolni, még kevésbé a ,,zóki" komplexum „fiatalabb" leletei közé számítani (Bandi G.), hanem — legalábbis Baranyában — előzményének kell tekinteni. A későbbi bronzkori fejlődéssel a klasszikus vucedoli-kultúrának a Dunántúlon nincs közvetlen kapcsolata. 2. A klasszikus vucedoli fejlődést Vinkovcin déli elemek beáramlása megállítja, más, fontos telepeken (így magán a Vucedol-Várhegyen) felszámolja. E déli elemek kiinduló helyét a kutatás egymástól függetlenül Kelet-Macedoniában és Thessaliában találta meg az ottani korai bronzkor végének leletanyagában. 3. A déli elemek (s emberek) beáramlása Vinkovcin annyira átformálja a vucedoli-alapokat, hogy a település életében „új kultúráról" lehet beszélni. — Sajnos az erre utaló településtörténeti adatok (a korábbi, vucedoli-telep pusztulásának módja, az új település szerkezetének megváltozása stb.) a közölt metszetrajzból' 0 nem olvasható le. A régi díszítőstílus radikális megszűnése és az új formák uralomra jutása többet sejtet közönséges „átmenetnél". A Vinkovci A fázist kialakító déli elemek ugyan 12
