Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Rosner Gyula: Újabb adatok Tolna megye avarkori történetének kutatásához

Rosner Gyula: ÚJABB ADATOK TOLNA MEGYE AVARKORI TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSÁHOZ Ha a szakirodalmat figyelmesen nézzük végig, meg kell állapítanunk, Wosinsky Mór kutatásai óta a megye avarkorával számottevően alig foglalkoztak.

1 Ez a tény annál is inkább elgondolkoztató, mert Wosinsky már 1896-ban harminckilenc lelőhelyről tudott, s ha csak az általa közölt anyag bőségét szemléljük, megállapíthatjuk, nem véletlenül nevezi tudományágunk megyénket „avar paradicsomnak". Az elmúlt 70 év alatt számos új avar lelőhely vált ismertté, melyek mintegy kiegészítik eddigi tudásunkat. Teljes rendszerezésre mégsem vállalkozhattunk, csupán egyetlen, még nem teljesen feltárt temető anyagát kívánjuk közreadni. Ezen temetőrész ismeretében kíséreljük megrajzolni a megye korai-avarkorát, nem hagyva figyelmen kívül a környező területeken előkerült anyag által nyújtott lehetőségeket. 1967 őszén Bóna István a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum leltárkönyve bejegyzése alapján egy múlt században Gyönkön előkerült langobard arany fibula lelőhelyét kívánta tisztázni. 1968 tavaszán a Vásártér u. 3. sz. házának udvarán vízvezeték szerelés közben sírra bukkantak, s a mellékletek alapján langobard férfinak határozhattuk meg. Bóna Istvánnal a helyszínen megállapítottuk, hogy az udvar és az utca alkalmas hitelesítő ásatás elvégzésére. Bár a rendelkezésre álló szabad területet átkutattuk, ez a munka nem vezetett sikerre. Utána a Vásártér u. 1. sz. házától É-ra a szántóföldön kísérelte megtalálni a langobard temető folytatását. Az I. szelvény, melynek mérete 10x5 m volt, sikert hozott. Tizenkét sír foltja rajzolódott ki élesen, alig 50 cm mélységben. A sírok felbontása után, a leletek alapján, a temetőrész kora a késői avar periódushoz volt köthető. Az ásatást ekkor magunk folytattuk, annál is inkább, mert a tsz vezetősége gyümölcsös telepítésére szemelte ki az egész dombvonulatot. A munka első periódusában 46 sírt bontottunk ki. Becsléseink szerint ez alig a temető egynegyede, mégis anyaga alkalmas némely következtetés levonására, mely nem csupán jelen temetőre érvényes, hanem bizonyos vonatkozásban segítséget nyújt a D. Mezőföld kora-avar történetének tisztázásához. A következőkben a feltárt temetőrész sírjainak leírását adjuk a helyszínen készített rajzokkal, valamint a sírok hosszanti metszetét is, mert mint látni fogjuk, lényegesnek tartjuk a temetkezési szokások vizsgálatával kapcsolatos elemzés szempontjából. A temető földrajzi fekvése: A falu DK-i végénél terül el egy É—D-i tájolású, hosszanti dombvonulat, melynek D-i végén vannak a sírok. A domb mind K-ről, mind Ny-ról mintegy 45— 50 m-es szintkülönbséggel emelkedik ki, s D-en enyhe lankás lejtővel ereszkedik le a hegyes szögbe csatlakozó két patakra. Ideális temetkező hely. A környékét bejártuk, sajnos eddig még nem sikerült a telep helyét megtalálnunk, de a temetőrész tanúság40