Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Égető Melinda: Egy szekszárdi parasztcsalád „levéltára” a reformkortól napjainkig

Taksonyi Jánostól pedig 15.—Ft-ért vettek egy-egy darab ingatlant. Egy február 24-én kelt szerződés tanúsága szerint pedig Cseri József elcserélte 500 négyszögöl szőlejét Cseri Istvánnal. Keserves esztendők következtek Cseri József családjára. Ettől kezdve jórészt napszámosmunkával keresték kenyerüket. Cseri Sára és Zsuzsanna emlékezete szerint fiatal lány koruk óta különböző családoknál szolgáltak, majd tizenhat éves koruktól a szekszárdi selyemgyárba jártak dolgozni. Rozáliát tíz éves korában magához fogadta Kovács Pálné — Ohn Zsuzsanna unokatestvére — aki gyermektelen volt. A család a nehezen összekuporgatott pénzen igyekezett földet szerezni. 1901-ben a Nyuli testvérektől vásároltak 48 koronáért, 1905-ben pedig Horváth Györgytől 50 koronáért

26 egy-egy darab ingatlant. 1908-ban Vesztergombi Jánostól 1 kh 534 öl földet vettek 1000 koronáért, majd 1912-ben Búzás Istvántól 250 koronáért még egy darab földet. Az ezer koronás tétel kivételével igen aprócska földek lehettek ezek. Cseri József 1913-ban meghalt. Négy gyermeke maradt. Ezek közül Rozália nem osztozott a vagyonban, mivel ő tíz évig Kovács Pálnál szolgált „ki őt vagyonában részesítette".

27 A két kiskorú testvér, Zsuzsanna és József

28 valamint Sára (ekkor már Könczöl Jánosné) 1/3 — 1/3 arányban örökölték a hagyatékot, de Ohn Zsuzsannát haszonélvezeti jog illette meg.

29 így a hagyaték tényleges felosztására csak 1929-ben, az ő halála után került sor. Illetőleg akkor sem, mert a három testvér közül Zsuzsanna megváltotta két testvérétől az ő részüket is 500—500 pengőért. (Anyja halála után közös megegyezéssel Rozália is részesült a vagyonból.) Az iratanyagban az utolsó láncszem Könczöl Jánosné, Cseri Sára. (Valószínűleg mint legidősebb testvérhez kerültek hozzá a korábbi iratok is.) 1905-ben nagy szerencse érte, Konstaczer Károlynétól — kinél szolgáló volt — végrendeletileg 420 Koronát örökölt,

30 mely az árvaszéknél letétbe került. Apja azonban még a következő évben egy árverésen földet vásárolt neki rajta.

31 1910-ben Decsre ment férjhez Könczöl Jánoshoz.

32 (Valószínűleg ezért adta el a következő évben a Konstaczer-féle örökségből vett szekszárdi birtokot.) Könczöl Jánosnak és Cseri Sárának a talált fizetési meghagyások szerint 1929-ben két jelentősebb földvásárlása volt: Mozolai Istvántól 286 pengőért, Bálint Jánosné, Szőke Sárától pedig 1000 pengőért vettek földet. Ugyanakkor 1929 és 1933 között nagyobb összegű kölcsönt vettek fel. A megőrzött, mintegy húsz darab váltóra kereken 3000 pengőt fizettek vissza. 1939-ben még egy kisebb földingatlant vásárolt Cseri Sára 292 pengőért Balha Jánostól. Egyben ez az utolsó, földbirtokra vonatkozó irat. Cseri Sára gyermektelenül halt el 1947-ben.

33 A birtokon férje gazdálkodott 1961-ig, a termelőszövetkezetbe való belépésig. Ebből az időszakból csak jellegtelen nyugták és egyéb feljegyzések maradtak meg. Az iratköteg a Tolna megyei Levéltárba került. Ilyesféle — s ennél gazdagabb — paraszti levéltárak szép számmal lapulnak parasztházakban fiókok és ládák mélyén, padlásokon — ma már értéküket s értelmüket vesztetten. Jó lenne minél többet megmenteni belőlük levéltáraink számára. Megfelelő kiegészítő anyag esetén — melynek ez alkalommal éppen nem voltunk bővében — és néprajzi módszerek felhasználásával egy-egy parasztcsalád sorsának alakulását, birtoktörténetét több nemzedéken keresztül hitelesen kisérhetjük végig. Agrártörténeti-parasztságtörténeti kutatásunkhoz konkrét, egyedi példák ezek. Különösen jelentős ez a kapitalizmus korában, amikor megfelelő források híján a birtokviszonyok alakulásáról csak általánosságban vannak ismereteink. 263