Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Égető Melinda: Egy szekszárdi parasztcsalád „levéltára” a reformkortól napjainkig

polgári öröklési jogot tükrözi. Bár a végrendelet nem tesz különbséget „örökös" és „szerzett" javak között, mégis, a szőlőbirtok mindenkori különleges jogi helyzetének megfelelően, ezt a szántóföldektől és rétektől függetlenül az utódok — nemre való különbség nélkül — minden esetben egyformán öröklik. Figyelemre méltó az a mód, ahogyan a végrendelet a különböző hasznosítású földek nagyságát meghatározza. A kenderföld kivételével mindent az 1 nap alatt elvégezhető munkával mér. így nemcsak a szőlőnek az egysége a szokásos 1 napi kapás szőlő, s a rétnél az ugyancsak általános 1 napi kaszáló, hanem a szántóföldnél is az egy nap alatt megszántható föld az egység, holott ekkor már országszerte a különböző nagyságú holdat, illetve négyszögölet használják. Feltehető, hogy e nagy régiségre visszatekintő mértékegység kései megmaradásának oka az úrbéri reguláció elmaradása. így nem került sor a jobbágyok földjének holdakban való felmérésére és rögzítésére. A végrendelet végrehajtására 1839-ben került sor, amikor meghalt Ferencz Anna, aki addig haszonélvezeti joggal bírt. Úgy látszik, az öt gyermek nem tudott megegyezni, illetve nem nyugodtak bele a végrendeletben lefektetettekbe, mert pert indítottak. Erre utal az alábbi — 1841-ben kelt — egyesség, amelynek eredeti, pecsétes példánya maradt ránk: „Alábbirottak e' Levelünknek rendjeiben megismerjük, és adjuk tudtokra mindedeneknek, a' kiknek illik most, és jövendőben, hogy mi lemondván minden korábbi perlekedésről nevezetesen arról, mellyet a' T: Ur Széke előtt elkezdettünk és a mellyben a tisztelt Ur Széke már Ítéletet is hozott — egymás közt a' következendő atyafiságos egyességre léptünk légyen: 1-ör A ház melly a' Mérey utczában Marosi Istvány és Simon Mihály Istvány szomszédságában vagyon — és a' háznál található mindennemű eszközök, marhák, lovak — sertvések egyszóval minden néven nevezendő ingó Jószág Cseri Pál testvérünké egyedül magáé lészen azon darab földdel együtt, melly vagyon ruzsamájban T: Augusz Ur szomszédságában — mindezekből még is Anna, Susanna és Éva testvéreinknek és pedig mindegyiknek 240 f Azaz két száz Negyven forintokat kifizetni köteles lészen : sőt Annának már 200 fkát Susának pedig 100 fkát lefizetett és a többit a 140 vfkat t. i. Susának Pünkösd napra 842 — Évának pedig ezen évi sz: György napra — végre Annának 40 vfjait jövő Sz. Erzsébet napra lefogja fizetni, egyszersmind a robot terhét is egyedül maga viselni köteles lészen, és, ha a' Szekszárdi jobbágyok egykor a robot terhétől feloldoztatnának is — azért mi Cseri Pál testvérünkön többet a' mondottaknál még sem kívánunk — és így mind az, mi e pontban foglaltatik — örökre őt egyedül magát illetni fogja. 2-or Vagyon két darab szöllőnk jobb remetén 3-or Vágynak rétjeink Duna erdején 4. Földünk Baktában — Palánkon — hidason, hidasi szigetben, és Baton — végre két darab kenderföldünk. — Ezen itt előszámlált fekvő javakon pedig részerént már megosztoztunk, részerént megosztozni fogunk, egyszóval ezekre nézve úgy egyeztünk meg — hogy mind a szöllők, mind pedig a' földek és rétek bennünket, öt testvéreket u. m : Cseri Pált, Istványt, Annát, Susannát és Évát egyformán illetni fogja: — és ezen felül egyik a másikon soha nem kereskedhetünk — azt jegyezvén itt meg, hogy a fent lévő fizetetlen két száz nyolczvan vforint közös adóságot is Pál testvérünk tartozzon maga kifizetni.— 256