Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Gedai István–Kőhegyi Mihály: XVII. század végi pénzlelet Őcsényből
1. „az Rendkívül s határ nélkül való szünetlen robotolásaink, a mit az el múlt eőszkor is vagy is előtte ennek utánna, hány sellyérek, ugy hasonló képpen gazdák is mentenek el falunkból..." 2. A palánki híd csinálása súlyos teher a vállukon. 3. Az ebesi pusztán az egyik esztendőben tudnak szántani, a másikban nem. (A pusztát még gróf Trauthausen apáttól árendálták 30 forintokért). 90 4. Az apát úrnak járó bordézsmát ne a saját hordóikban kelljen tartaniok. 5. Könnyíteni kell az esztendőnként egy házra eső 1 tallér árendát, mert „oly igen el széledtünk és kevesedtünk, hogy ezentén sullyos könyhullatásra méltó állapot. . . mint közönségesen ... a többi után vagy alá vagy fel el szélledni kénteleníttetünk." 91 A választ nem ismerjük, de méltányos lehetett. A őcsényiek nem széledtek el, s az apát 1715-ben újabb kedvezményeket ad nekik: „Eőtsény Szegény embereinek méltó tekintetben vévén sok rendbéli pusztulásokat, ínségeket, és kárvallásokat, meg engedtem, hogy aCsatáryés Ebesy pusztáimon lévő Hegyekben szabadon uj Szőllőt plántálhassanak." Ezekből 3 esztendeig semmivel sem tartoznak, máshová való emberek is telepíthetnek ugyanott. 92 Az őcsényieknek ekkor a szekszárdi szőlőhegyen is voltak szőlőik, ezektől és az újtelep ítesűektől (3 év után) csak egy tizedet kell adniok. Nyilván az apát érdeke is volt a telepítés, hiszen éppen ő írta meg 1703-ban, hogy a szekszárdi nagy szőlőhegy annyira elpusztult, 1693 előtt a hadi események következtében, hogy a szőlőknek még a helyét is nehéz felismerni. 93 A kép talán, saját érdemeinek kiemelése céljából, kissé sötétebb a valóságnál, de a pusztulás nem lehetett kismértékű. 1710-től kezdve folyamatosan ismerjük a lakosság létszámát, mert minden évben, — ez országosan is ritka jelenség, — készült egy összeírás. Lássuk őket sorjában! 1710-ben 44 családfő, 42 feleséggel, 16 fő 15 éven felüli fiú és 5 fő 12 éven felüli leány lakott a faluban. 94 1712-ben 28 gazda 17 feleségével, 6 zsellér 6 feleséggel, 22 fő hospes 20 feleséggel a falu létszáma. Kezükön van 4 ló, 40 ökör, 19 tehén, 42 ártány, 31 kas méh. Termeltek 112 urna bort, 59 köböl (?) búzát, 10 árpát, 3 zabot. Van 2 malmuk. 95 1713-ban 26 gazdát írtak össze 23 feleséggel. Összesen 6 lovuk, 43 ökrük, 23 tehenük van. 377 köböl búza termett. 96 1714-ben 20 gazda szerepel feleségestől és a szállásokon 6 rác ember tűnik fel. Nevüket is közlik: Sztari Wukoman, Kerszta Futesan, Wuh Tevalacz, Joseph Grabocz, Marka Szachena, Radosa Libertinus. 97 Az 1715-ös országos összeírásban 30 családfő szerepel: 1. kis Péterffy István bíró 11. Simon Zsigmond zsellér 21. Péterffy György 2. öreg Péterffy István 12. Petőcs István zsellér 22. Miser János 3. Deák István 13. Gulias János 23. Loas Mihály 4. Tóth Pál 14. Osvald Mihály 24. Noster János 5. Seres István 15. Szőke György 25. Seres Péter 6. Szabó Gergely 16. Osvald István 26. Ágoston András zsel 7. Tavali János 17. Dorko János 27. öreg Seres István 8. Ábrahám Gáspár 18. Philip István zsellér 28. Genise János 9. Göles Mihály 19. Deák Péter 29. Kovács Péter 10. Lukavsiana Pleta 20. Deák János 30. Gercs György Ez egyúttal a falu első XVIII. századi névsora. 98 Az 1720-as összeírás nagyjábólegészéből az előbbi családneveket ismétli: 245
