Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Parádi Nándor: Az etei XVI. századi kincslelet
hetett sor, amikor az eteiek — a többi dél-dunántúli vagyonosabb településhez hasonlóan — a végvári katonaság folyamatos megpróbáltatásainak voltak kitéve. Vitathatatlan tény, hogy a hódoltsági terület megmaradt lakosságára a legnagyobb veszélyt a mindenéből kifosztással és fennmaradását állandóan fenyegető' török uralom jelentette. A végvári katonaság sarcolása azonban hasonlóképpen a lakosság szenvedését növelte, és gazdasági, termelő erejét pusztította. Etei kincsleletünk földbekerülése arról is meggyó'zhet bennünket, hogy egyes esetekben egy-egy település népessége csaknem annyit tűrt el magyar katonasága sarcolásától, mint a megszálló török uralmától. JEGYZETEK 1 Az elrejtett pénzleletek számbeli változására és ennek történeti, gazdasági és társadalmi okaira: Parádi N., Arch. Ért. 90 (1963) 218—222. 2 Arch. Ért. 95 (1968) 137.; Rég. Füz. 21 (Bp. 1968.) 57. —A lelet feldolgozásra átengedését, az előkerülés körülményeire vonatkozó adatokat és a terepbejárás során nyújtott segítségét Mészáros Gyula múzeumigazgatónak ezúton is hálásan köszönöm. A pénzek meghatározásáért Gedai Istvánnak tartozom köszönettel. 3 Az étéihez hasonló összetételű — pénzekből és ékszerekből álló — kincsleletet a magyar középkor mindegyik századából ismerünk. Ez érthető is, mert a pénzzel együtt, aránylag könnyen és gyorsan elrejthető értékek az ékszerek voltak. A török hódoltság korából közülük csupán egyetlen, az étéihez hasonló leletet említenék meg: Pécsbányatelepen, az Istenáldásvölgy 25. számú telken cserépedénybe elrejtve 87 db, többségében aranypénz, ezenkívül 1 lánc, 1 hajtű, 4 csat és 6 gyűrű (közülük 3 aranyból készült) került felszínre. A pénzek között a legkésőbbi II. Rudolf 1580-ban vert cseh dukátja volt. A kincset tartalmazó cserépedény, sajnos nem került múzeumba. A lelet említése: Hlatky M., A magyar gyűrű. (Bp. 1938) 84—85., VIII. t. 82—84.; NK 41 (1942) 68. 4 Ezt a leletben előforduló pénzek verési évének vizsgálata is megerősíteni látszik. Ugyanis amíg I. Ferdinánd 1540 és 1557 között vert denárai közül mindegyik évben száznál, vagy annál jóval több fordult elő, addig 1558-ból 92, 1559-ből 15, 1560-ból 10, 1561-ből már csak 3 darabot találtunk. 5 Hlatky M., i. m. 68—69., VI. t. 60—61. — A pecsétgyűrűk korának megállapításánál jól fel lehet használni az okleveleken levő gyűrűspecséteket, amelyeknél kiállításuk keltezése a pecsétgyűrűk használati idejét is pontosabban meghatározza. így pl. Miklós királyi kápolnaispán hosszúkás nyolcszögű gyürűspecsétje van rajta egy 1402-ben kiállított oklevélen. Kumorovitz L. B., A magyar pecséthasználat története a középkorban. (Bp. 1944) V. t. 29. kép. 6 A gyűrűkre vonatkozó leltárkönyvi adatok: 3. kép 4. Leltári száma: 100/1907.1., lelőhelye: ismeretlen.; 3. kép 5. Leltári száma: Ann. Jank. 202., lelőhelye: ismeretlen.; 3. kép 6. Leltári száma: 84/1903., lelőhelye: Sárrétudvari.; 3. kép 7. Leltári száma: 19/1914., lelőhelye: ismeretlen.; 3. kép 8. Leltári száma: 49/1913., lelőhelye: Komárom.; 3. kép 9. Leltári száma: 1/1907.177., lelőhelye: ismeretlen. •— Az ékkövekkel és lakatocskákkal díszített gyűrűk között akadnak olyanok is, amelyeknél a lakatocskák helyén téglalapalakú lemezre forrasztott, ékköves foglalatot találunk. Ilyen pl. a 117/1914. 3. leltári számú gyűrű. Lelőhelye: ismeretlen. 7 A gyűrűfejen, a címerpajzs fölött fordított sorrendben BPE bevésett betűk látszanak. A gyűrűt, néhány másikkal együtt, a szekszárdi múzeum 1950-ben Kölesden vásárolta. Lelőhelye bizonytalan (a leltárkönyvi bejegyzés szerint kérdőjelesen kölesdi). Leltári száma: 58.641.1. 8 Lehetséges, hogy a középkori település telek-határai az alacsony dombhátról egészen a domb alatti területre húzódtak le, s a telek alsó végében, ahol elrejtését idegenek kevéssé sejthették és akadhattak nyomára, elég nagy biztonságban áshatták el. 9 Vatikáni magyar okirattár I. Pápai tizedszedők számadásai. 1281—1375. (Bp. 1887) 287, 311.; Ete történetének eddigi legrészletesebb összefoglalását Holub J., Történeti Statisztikai Közlemények 2 (1958) 3—4. szám 28—46. találjuk. 10 Csalogovits J., NÉ 29 (1937) 322—324., 1, 3—5. ábra. 11 Holub J., i. m. 30. 12 Holub J., i. m. 32—34. 13 RuzsásL., Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI— XVII. században. Szigetvári Emlékkönyv. 234
