Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

A vállkövünkön fellelhető szimbólumokat végülis összegezve, arra a megállapításra juthatunk, hogy bár az egyes jelképek térben és időben távoli helyekről származnak is, együttesük - tág határokkal természetesen - térben és időben egy helyre lokalizálható. E hely időben a XI. sz. második fele: a pogány eredetű, a kereszténységben megtűrt, sőt gyakran alkalmazott egyszerű szimbólumok - sokszor csak „jelek" - alkalmazásának utolsó korszaka; térben pedig az itáliai későlombard művészet területe. (35.-38. kép). Azé a lombard művészeté, melyen eredetének jegyei még világosan felismerhetőek, de éppily világosan felismerhetők benne a keleti, bizánci alakító hatások eredményei is. Mindamellett, hogy palmettás köveink bizánci'eredetű motívumokat tartalmaznak, nem állhatunk ki bizánci stíluseredetük mellett oly egy35. kép. Róma, Sta Saoma. Faragványok (atektonikus kompozíció!) 35. Rome, S

ta Sabina, diverse reliefs. 143