Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó
34. kép. Gropina, a szószék részlete 34. S. Pietro at Gropina. Detail of the chancel. tam. További vizsgálatokhoz egyetlen adat kínálkozik, amely szerint a kereszténység előtti időkben az ökölbe szorított kéz démonelhárító jel volt. 114 Befejezésként még egy szimbolikus ábrázolást kell megemlítenem. A „D" oldal balról számított ötödik szív-mezejének palmettája egy ökör stilizált fejét rejti magába. Jellegzetesen faragott, megnyújtott koponyája, szemeinek elhelyezése, a felkunkorodó levelek közé szellemesen elbújtatott szarvai mesterünk szobrászi képességeit és művészi ötletességét dicsérik. Ami a kis faragványrészlet jelentését illeti, a szarv-apotropéról általában mondottak érvényesek rá. Hozzátéve annyit, hogy elrejtésével a mester egyszerű lélektani fogást alkalmazott: meglepően ott akarta a gonosszal szembeállítani az elűző jelet, ahol az már nem számít rá : egyéb, semleges díszek között. E részletre közeli analógiát szolgáltat egy Gropina-i (Arezzo) faragvány. A Pieve di S. Pietro XI. századi szószékét Heraklész-csomóba fonódó törzsű oszlop-pár tartja, ezek fejezeteit szörnyalakok díszítik. (33—34. kép) A fejlemezen a klasszikus tojáslécre emlékeztető fríz vonul, melynek motívumsorába éppoly szerényen, mint Szekszárdon a palmetták közé, kicsiny ökörfej van elrejtve. Az Észak felé forduló Heraklész-csomóba egyesülő oszloptörzsek, az ijesztő szörnyalakok, a kis ökörfej — mindez világosan árulkodik az apotropaikus elképzelésről. A szószék készítője — s megrendelője — a hatásos jelek által kívánta biztosítani a templom békéjét, a gonosz lélek háborításainak kivédését. A gropinai szószék e nagyon figyelemreméltó részlet-egyezése hozzájárul vállkövünk stíluseredetének kérdéseihez is. Decker szerint 115 a lombard művészet itáliai fejlődésének utolsó állomását jelöli a szószék, s noha a kor felfogásából érthető a szimbólumok ilyen elrejtése mindkét helyen, az egyezés ilyen foka több az általános szellem kivetülésénél. Nem értelmezzük talán túl mereven tehát a stíluskritika eszközeit, ha a fenti egyezést a szekszárdi vállkő „lombard jegyei" közé soroljuk. 142
