Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó
VI. A SZEKSZÁRDI VÁLLKŐ JELKÉPES ÁBRÁZOLÁSAI Az „A"-val jelölt homlokoldal szerkezetét tizennégy homorú oldalú háromszögláncszem és egy négyszög-láncszem fonadéka alkotja. Az egyes láncszemek belsejében jelképes ábrázolások helyezkednek el — kivéve a legfelső' sor második láncszemét, melyet önmaga meghurkolódása tölt ki, az alsó sorban az elsőt és harmadikat, ezek üresek. Az összefonódott láncszemek közeibó'l kerek medaillonok alakulnak, számszerint hét, belsejükben ötcikkű palmetta-levéllel. Az „A" oldal összesen tizenhárom jelképet tartalmaz, tizennegyediknek felvehetjük a palmetták, mint életfák és hetes számuk jelentését, tizenötödiknek pedig az imént említett hurkot. Az egyes szimbólumok megfejthetó'ségük könnyűségének sorrendjében következnek alább. A második jelkép-sorban két szimbólum látható. Baloldalon egy hatágú, balfelé tekeredő spirálkorong, jobboldalon egy görögkereszt. A gammadion (tetraskelés, horogkereszt) mellett e kettő, a napkorong és a kereszt a legelterjedtebb jelkép az emberiség vallási kultúráiban az őskortól. A spirálkorongot s a vele statisztikusán azonos értelműnek vehető gammadiont Perzsiában, Kínában, Indiában éppen úgy fellelhetjük, mint a földközi-tengeri kultúrákban, a középkori Európa északi területein csakúgy, mint a délieken. Eredetének kérdéseiről keveset tudunk. Egy etruszk pajzs bekarcolt díszítésén a pajzsdudor körül futó csatajelenet ábrázolás egyik harcosa balfelé forgó, kilencágú spirálkoronggal díszített pajzsot visel. 55 A pajzs az i. e. IV. századból származik. Spirálkorong szerepel görög vázafestményeken, majd találkozunk vele a rómaikori művészetben is. Egyes provinciákban gyakrabban előfordul, így az ibériai félsziget sírsztéléin. A romano-hispán síremlékeken a túlvilág, újjászületés rozettáját sokszor helyettesíti, és e tekintetben is bizonyosnak látszik Nap-jelkép mivolta. 56 Figyelemreméltó, hogy e sírsztélék díszítésének felépítése és faragásmódja pontosan megegyezik néhány népvándorláskori, nyugati-gót sírsztéléével, utóbbi akon a spirálkorong mellett analógja, a gammadion is szerepel. — Amint a gammadion valószínűleg — ahogyan Goblet d'Alviella kifejti 57 — a spirálkorong is Görögországban keletkezett a kréta-mykénei kultúrkörben, s onnan terjedt el Itáliában, a Balkán-félszigeten s jutott el — főként pénzeken — Galliába, a brit szigetekre, egészen a Baltikumig és Izlandig — másrészről Mezopotámián át Perzsiába és Indiába. A gammadion a legtöbb, jelentésével foglalkozó tudós véleménye szerint a Napot látszólagos pályáján való mozgásában kívánta ábrázolni. Bizonnyal a spirálkorong is ebből a szándékból született. A kettő közötti átmenetet s egyben talán a spirálkorong keletkezésének egy átmeneti állomását jelzi az a krétai művészet köréből származó, az i. e. I. évezred kezdetére datált istenszobrocska, melyen két festett, nyolcágú gammadion van. 58 A gammadion és spirálkerék a görög, hindu, kelta és germán vallási emlékek tanúsága szerint a Napnak, később a Nap-istennek szimbóluma volt, s ezen az alapon lehetett később apotropé és „amulett". A keresztény szimbolikában, ahogyan a Nap attribútumai átruházódtak Krisztusra, a spirálkorong is Krisztussal került összefüggésbe ; meg őrizve ugyanakkor asztrológiai jel szerepét is. Tanúságos e tekintetben Anasztaziusz diptichonja (517) 59 , rajta a császár öltözékén spirálkerekek vannak. A bizánci császár palástja az eget — vagyis a világegyetem fölött való hatalmat — jelképezte. 60 A népvándorlás korában széles körben terjed el a jelkép. A VII—VIII. sz.-tól 133
