Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

28a. kép. Oltárelőlap, Esztergom 28a. Face of an altar. Esztergom. 28b. kép. íves fríz töredéke Kisbényből 28b. Frieze from Kisbény. Meg kell emlékeznünk még néhány olyan faragványról, mely távolabbról csatlakozik palmettás körünkhöz. Elsősorban ilyen egy esztergomi lelet (28a. kép), melyet Dercsényi Dezső a palmettás faragványok kutatása szempontjából oly fontos tanulmányában az egész stíluskör kiindulásaként nevez meg.

51 Az oltárelőlap (?) palmetta-szerű, de csonka levelei kétségtelenül a palmettás frízek alsó palmetta-sorának elemeire emlékeztetnek kétoldalra felkunkorodó levélcikkeikkel. Ezen az egyezésen túl azonban egyetlen vonása sem kapcsolja az oltárelőlapot palmettás köveinkhez. Kezdete épp ez okból a stíluskörnek aligha lehetne, miután a valójában stílushatározó jellegzetességek egyike sem — tehát a teljes palmetták formája s a két sor palmetta egybekapcsolásának módja — található meg rajta. Inkább az a valószínű, hogy mestere a Szt. Adalbert székesegyház építkezéseihez a század első évtizedeinek valamelyikében úgy szakadt ki a veszprémi műhelyből, hogy annak munkásságát nem ismerte alaposabban, vagy azt nem akarta követni, s inkább kissé barbár ízű, lombard iskolázottságát érvényesítette (lásd a csavart oszlopocskák fejezetét). Stilisztikai hovatartozás szempontjából e követ inkább azon áramlat kiindulásához 127