Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

pontból sugárzott ki tevékenységük. Aracs építéséró'l éppúgy, mint a Bodrog-Monostorszegen létezett temploméról, nagyon keveset tudunk, így építéstörténeti érveket nem hozhatunk fel azon művészettörténeti alapú állításhoz, mely szerint az aracsi és monostorszegi faragványok 1055 és 1070 között készültek (29. kép). Tihanyban, az altemplom falazatából, másodlagos felhasználásból az elmúlt évben került elő egy vállkő.

49/a A csaknem teljesen ép faragvány hosszoldalát a jól ismert palmettasorozat díszíti, egyszerűsített változatban azonban — egy sor, tőből sarjadó; a szekszárdi „B" oldal alsó palmettasorára emlékeztető' formában. Az alsó levélpár lefelé kunkorodik, közepén domború ér húzódik. Egy második és harmadik, összefüggő' leyélpár pedig felkunkorodik, közepén bevájt csatorna, s közrefogja a fatörzsszerű függó'leges ér tetején, gyűrűcske fölött kihajtó hármas levélkét. A rövidebb oldal dísze hullámzó indából hármas kötelék fölött kinövő' ötlevelű palmetták sora, melyeknek formája egyik veszprémi párkánydarab (Gerevich XCIX/3) palmettáinak egyszerűsített változata. A hullámzó indára alulról cikcakkban húzódó inda kapcsolódik. Anyaga a szokott fehér, márványszerű kő. Eredetét és mesterét illetően keveset mondhatunk, keletkezésének korát illetően az 1055 évszám — vagy az a körüli évek — kézenfekvő. Kivitele csak első pillantásra tűnik primitívebbnek, alaposabb szemléletre a veszprémi daraboknál megszokott magas színvonalú. Gerevich művének CXVIII/1. képén egy visegrádi vállkövet közöl (27. kép). 27. kép. Vállkö Visegrádról 27. Chamfer from Visegrád. Régebbi irodalmunk a XII. századra datálta, újabban merült fel a vélemény, hogy keletkezését helyesebb a XI. századra tenni.

50 Színvonala királyi műhelyre vall, a kor előkelőbb darabjaihoz sorolja. Palmettái egyéni, s erősen keleties felfogásúak — de a palmettás stíluskörre utalók. A keskenyebb oldalon még az erek megformálása tekintetében is érvet kereshetünk a közelebbi összetartozáshoz. A hosszoldal árkádos kompozíciója a veszprémi oszlopfejezetre utal hosszú szárból kinövő palmettáival, melyek egyébként hasonlóságot mutatnak egy feldebrői oszlopfejezettel és távolabbról többi XI. századi akantuszos oszlopfejezeteinkkel. Ami mesterét illeti, egyik palmettás kövünkével sem azonos. Szokatlanul lapos faragása, a fúró használata másutt nem tűnik fel. Építészettörténeti környezetét illetően I. Endre bazilita kolostorára gondolhatunk, mely 1061 előtt épült fel. 126