Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó
sajátos lesarkított téglalap-keresztmetszetûek, arra mutatva, hogy itt a barokk idoben teljesen új, a jelek szerint hevederes lapos keresztboltozatok készültek. Ahogyan a belső kialakítás, a boltozás eredetisége a XVIII. században nem volt meg, úgy a torony léte is ezeknek az átalakításoknak köszönhető'. A szentélyek záródását látva is kétségek ébrednek bennünk. Úgy tűnik, hogy a keleti szentélyek elrendezése, akár az északi és déli szentélyeké, nem az eredeti, XI. századi. A mellékszentélyek formája nem mond ellent — mint látni fogjuk — a korabeli analógiáknak. Az egyenesen záródó szentélyeké már inkább. Ezek vagy a XIII. sz. folyamán keletkeztek — amikor már sor kerülhetett alaposabb javításokra — vagy a török pusztítása után. Egy 1267. évi oklevél nyomán valószínű, hogy a tatárjárás veszteségei után az apátság hamarosan fellendült s ha emlékanyagunk egyenes szentélyzáródásait tekintjük — kivéve a legegyszerűbb falusi építkezéseket — zömükben ezeket XIII. századi eredetűeknek találjuk. 30 Építkezésekre vonatkozó megjegyzéseket az apátság fennállásának idejébó'l nem ismerünk. Hacsak így nem értékeljük a következő' adatokat. 1299-es oklevél szerint az apátság ekkor oly szegény volt, hogy András apát hat márka adósságát a jövedelmekből nem tudta megfizetni a székesfehérvári káptalannak. 31 Az apátság gazdálkodása a XIV. században sem mutat kedvezőbb képet, 32 eltekintve a század közepének rövidebb fellendülésétől. Ezekből az időkből az ismert alaprajz sem vet fel építkezéseket. A XV. századra vonatkozóan említettem Vitéz János várbővítő tevékenységét, mely valószínűleg a templomot érintetlenül hagyta. 33 Az apátság elnéptelenedése 1528-ban következett be. Szekszárd 1541-ben végképpen török kézre jut, kerületi székhely lesz. Evlia Cselebi a XVII. században így emlékezik meg az apátság hódoltság-kori állapotáról 34 : „Egy sétahelyes, magas dombon, négyszögalakú kőépületű vár, de magányosan áll. Összesen nyolc tornya van s az egész kerülete hatszáz lépés, alacsony árok veszi körül. A várban csak öt ház van, a többi helye szabad tér." Említi még a várárkokat külön is, továbbá, hogy a vár kapuja D-re nyílott. Mindebből kitűnik, hogy a kolostorépület lett részint erődítve, részint pedig a templomot, mely a vár É-i záródása lett, három oldalon falszorossal övezték. A K-i falszoros ép állapotban vehető ki az 1726-os rajzon is. A felszabadítás utáni első apát, Mérey Mihály romos, elhanyagolt állapotban, boltozatlanul, hasznaihatatlanul kaphatta meg az apátság épületeit. Lakásra alkalmas része sem lehetett, ugyanis első apáti teendői egyike volt új apáti lakóházat építtetni. A pusztulások méreteiről közvetlen képet ad az újjáépítés megindítására fordított összeg is. A pozsonyi kamarai ülések 1709. ápr. 4-i jelentésében Gosztonyi nagyszombati harmincad-főnök közli, hogy „... audiretur pro reaedificatione templi sexardiensis applicuisse..." Mérey 15 000 forintjából, melyet az esztergomi káptalan őrzött. 35 Méreyt 1693. okt. 11-én iktatták be méltóságába. Az 1709-ig eltelt időben bőven volt alkalma, dacára a nehéz viszonyoknak, a helyreállítást megkezdeni. E 16 éven belül a templom használhatóvá tétele 1696 és 1708 között történhetett. Ugyanis Eszterházy Pál nádor 1696-ban úgy ír még a szekszárdi apátságról, mint amelyik „... a pogány töröktől... lerontatván, elpusztult." Szentiványi Márton jezsuita 1708-ra viszont megemlíti, hogy a szekszárdi templomban ismét köztiszteletben áll a csodáiról nevezetes Mária-kegy kép. 36 A torony is Mérey tevékenységének lehet eredménye, ha a hagyománynak hihetünk: "... a rombadőlt apátsági templom anyagából kápolnát építetett, ezt szép boltozattal vonatta be és tornyot is emeltetett rá." 37 Mérey, és utódja, Trautsohn tevékenységének arányait illetően akkor válik zavarossá a kép, ha Fraknói előbbi adatát a már egyszer idézett 1776-os Canonica Visitatio-val vetjük össze. Itt ez áll : „Ecclesia, quae est honori SS. Salvatoris... dicata 114
