Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)
Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó
Az első szerzetesek származásáról nem maradt ránk közvetlen adat. Messzebb menő következtetésekre ad azonban alkalmat — XI. századi bencés szerzeteseink etnikai kapcsolatain belül — Kézainak az az elbeszélése, melyben — 1074. évi események során — Guglielmus szekszárdi apát szerepel, aki „latinus", tehát olasz származású volt. Már Fraknói és Sörös Pongrác feltételezték, hogy e Guglielmus az apátság első fejével lehetett azonos. 17 Ismerve azt a szerepet, amelyet az apát személye az időben az építkezéseknél betölthetett, a monostor épületeinek és díszítéseinek tekintetében sem közömbös Guglielmus származása. Az Isteni Megváltó — S. Salvator — titulust viselő apátság alaprajzára vonatkozólag olyan támpontjaink vannak csak, melyek inkább tipológiai megállapításokra adnak alkalmat. Megfelelő intenzitású ásatások hiányában az építéstörténet fontos részletkérdései egyelőre megoldhatatlanok. Mielőtt a rendelkezésünkre álló adatokkal megismerkednénk, lássuk — vázlatos rövidségben —, mit tudunk az apátság településhelyéről. Köztudott, hogy a mai Szekszárd helyén — Wosinsky szerint a Baktahegy „sarkán" — kelta településhely, majd erre rétegeződve, római katonai település volt. 18 A Budáról Eszékre vezető út mentén fekvő Aliscával a múlt században már Mommsen, Dejardins, majd nyomukon Rómer, Kubinyi Ágoston, Fraknói, Wosinszky is azonosították. Véleményüket a város mai területén — a központban is — előkerült kelta, s az apátsághoz közel, de egyebütt is kiásott római emlékek támasztották alá. Az utóbbi kor emlékeinek egy jelentős csoportját — az egykori dologház területén előkerülteket — Kubinyi Ágoston írta le először. 19 E leletek egy részével — nevezetesen egy üveg diatretummal — kapcsolatban talán megállapíthatjuk, hogy az időszámításunk kezdete utáni IV. században e helyen keresztény közösség is volt. A csésze görög nyelvű felirata: „AEIBE Tü 770IMENI 77IE ZHZA12" - „Áldozz a pásztornak igyál és élni fogsz" — keresztény áldozati rítusra is vallhat. Nagy Lajos szerint e diatretum kölni import volt. 20 Ha a római település középpontjának helyzetét akarjuk megállapítani, úgy az egykori apátság helyét adó, Nyugatról Kelet felé enyhén emelkedő, Északon és Keleten meredeken leszaladó domb-plató tűnik szemünkbe. Ennek környezete akkoriban mocsaras, vízfolyásos terület volt, stratégiai szempontból tehát igen alkalmas. Tárgyalásunk időrendjében előreszaladva, későbbi adatokkal is alátámaszthatjuk e feltételezést. Tudjuk ugyanis, hogy Vitéz János — aki szekszárdi javadalmas apát is volt — többek között a szekszárdi várat is megerősítette s bővítette. Az adat egyik kitételéből megállapítható, hogy a fejlesztett vár már „régi" volt. 21 Evlia Cselebi későbbi leírásából, s a barokk-kori felmérésekből félreérthetetlenül kitűnik, hogy a vár az apátság ill. a köré épített erődítmény volt. Egyebekben rómaikori leletek a város és környékének számos helyéről ismeretesek még. Hogy csak a fontosabbakat említsem : a porkolábi és csatári völgyek találkozásánál rómaikori útrészlet és telep ülésnyomok, 22 a Bödőhegyen épületalapok s Napisten-kultuszra valló, „Deo Soli" feliratú oltárkő 23 került elő. Wosinszky szerint a római település a „református városrész", a Béla-tér környékén terült el, határai a remete-kápolnáig s a megyeházig futottak. 24 A IV. századtól a Xl-ig eltelt idők itteni életéről, települési továbbéléséről lényegesen kevesebbet tudunk. A gyér leletek megengedhetik talán a feltevést, hogy amint a Dunántúl annyi más helyén, úgy itt is a honfoglaló magyarság — itt éppen Árpád törzse — még élő, vagy a közelmúltban még virágzó s lakott települést hódoltat meg. A város környékéről VI. századi germán sírok, 25 langobard leletek 26 majd avar temetők 27 ismeretesek. A hon foglaláskori megtelepedésre vall a petredűlői két Berengár-, s három Hugo de Provence-dénár. 23 m
