Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

tikai kiegészítést nyújt a veszprémi kövek kérdéséhez, hogy rajtuk az egyes palmettákat összefűző inda olyan kiképzésű, mint a „Szt. István-szarkofág" szalagkereteléseié és egy zalavári, evangélista-szimbólumot ábrázoló plakett szalagdíszéé

10 — vagyis háromerű, a középső ér vastagabb és domború keresztmetszetű. Az ilyen szalagok a XI. sz. első felében megszokottak voltak az észak-itáliai és Adria menti művészetben. A^ veszprémi faragványokhoz közvetlenül kapcsolódnak a Pilisszentkereszten (15. kép) és Sződön talált palmettás párkány töredékek. Míg a csoport többi darabjánál többé-kevésbé használható építészeti környezetismeretünk is van, addig ezeknél az eredeti hely és alkalmazás teljesen homályos. Pilisszentkereszt a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott. Két egyházi létesítményről tudunk itt. Az első az 1184-ben alapított ciszterci apátság, ahová II. András feleségét, Gertrudist temették. Másik az 1250 körül a Szt. Kereszt tiszteletére alapított pálos kolostor, claustrum ecclesiae s. crucis, amint 1393ban említik

11 Miután mindkettőnek biztos az alapítási dátuma, a palmettás párkányok nemkészülhettek az egyik számára sem. így a régi feltételezést, hogy királyi vadászkastélyt díszítettek, esetleg elfogadhatjuk. Alaposabb kutatások hivatottak eldönteni, hol állott ez az épület — félő, hogy kutatásunkat megzavarta az az adat, mely szerint a Szt. Lélekről nevezett pilisi kolostor Dömös mellett a IV. Béla adományozta benedekvölgyi vadászkastélyból alakult ki, 1263—87 között.

12 Ha nem tévedünk akkor, amikor köveink keletkezését királyi kőfaragó műhely kereteiben képzeljük el,úgy ez alkalommal fel kell azt is tételeznünk, hogy időnként — hihetőleg, amikor munkájukra egyházi építkezéseknél nem volt szükség — mestereink világi célú, de mindenesetre királyi építkezéseknél is közreműködtek. Világi építészeti kultúránk minőségére is fényt vet e lehetőség, a legkedvezőbb értelemben. Ami a pilisszentkereszti párkány készülési idejét illeti, feltűnően közeli kapcsolatban áll az egyik veszprémi töredékkel (Gerevich T. : Magyarország románkori emlékei, XCIX/1. kép), noha az nem valószínű, hogy éppenséggel ugyanazon mester munkái lennének. Kapcsolatuk a sződi faragványokkal még közelebbi, olyannyira, hogy itt sokkal bizonyosabbnak látszik az egy mestertől való származtatás. A sződi kövek Entz Géza véleménye szerint a váci székesegyház XI. sz.-i építkezésekor készültek, mégpedig valószínűleg oltártalapzatnak.

13 A váci eredet nagyon valószínű. Ez esetben azonban el kell fogadnunk, hogy e palmettás kövek 1070 körül készültek, I. Géza építkezéseikor, tehát Szekszárd, Monostorszeg után. Ilymódon a műhely munkájában bizonyos visszakanyarodás lenne tapasztalható. A váci provenienciát meg kell tehát kérdőjeleznünk. I. István korához tartozik még két palmettás töredék, Székesfehérvárról.

14 Keletkezésük a veszprémiek utáni időre tehető. Végül a veszprémi párkánytöredé109 15. kép. Pilisszentkereszt, párkánytöredék 15. Fragment of cornice from Pilisszentkereszt.