Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Török László: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkó

25 OB 1 12a. kép. A szekszárdi vállkő „D" oldalának kiterített rajza 12a. Chamfer from Szekszárd. Side „D", drawing 13. kép. Részlet a geszterédi szablya markolatának díszítéséből 13. Sword from Geszteréd. Detail of grasp bemélyített levélcikkek kontúrvonalainak összefüggése alkot eret s fut be a középtengelybe (10. kép). Erre a kialakításra párhuzamot seholsem találtam, elképzelhető, hogy e jellegzetesség éppenúgy, mint a két sor palmetta kapcsolódása az alsó levélujjainak áthajlása révén a magyar palmettás kör egyedi és egyszeri sajátossága. Röviden összefoglalva az eddigieket, palmettás köveink stíluseredetéről a következőket tételezzük fel : Palmettáink alapformáival a középkori művészetben először a kopt körben találkozunk. A motívum a selyemszövetek, csontfaragványok, kerámiák és ötvösmunkák ismert vándorútján elkerült az iszlám-arab művészetbe, a spanyol félszigetre, tengeri kereskedelem révén Itália minden részébe, s Bizáncba. Az előbbi helyeken az iszlám VI—VII. századi formaállományával; az észak-itáliai és Róma környéki lombard művészettel ; Bizáncban pedig keleti, posztszasszanidaelőázsiai elemekkel ötvöződik. A fentiek együttese — bennevezető szereppel a lombard művészet stílusa — szolgáltatja azt a vázat, melybe a korábbi időktől rokon avar, frank, germán, magyar ornamentumok jegyei épülnek be. 106