Noéh Ferenc (szerk.): Szatmár, Ugocsa és Bereg … vármegyék szabályrendeletei 1924-1934 (Mátészalka, 1935)

Előszó

Előszó A vármegyék önkormányzatának egyik legjelentősebb joga: statutomok, szabályrendeletek alkotása. Bár ma már az önkormányzatnak ez a joga is erős korlátozás alá esik, — sajnos, mint az autonomia összes ősi jogai — mégis azt mondhatjuk, hogy az autonom akarat legjobban itt nyilvánulhat meg, ami különös értéket ad a szabályrendeleteknek. De értéküket fokozza az is, hogy a vármegye közönségének életét és e közönség életének majdnem minden mozzanatát érintik. Születés, házasság és halál bizonyos vonatkozásokban mind érintve van a szabályrendeletekben. Vannak szabályrendeletek egészségünk védelméről, gazdálkodásunk, iparunk, kereskedelmünk szabályozásáról; vannak, amelyek közlekedésünket biztosítják és általában minden szabályrendelet azt célozza, hogy az egyéni érdeket a közérdekkel összhangba hozza, s ha kell, annak szolgálatába állítsa. A szabályrendeletek fontosságát szükségtelen tovább hangoztatnom, hiszen aki az autonomia élete iránt érdeklődik, vagy azzal foglalkozik, úgyis tisztában van jelentőségükkel. Szatmárv ár megyének első szabályrendelet-gyűjteményét Majos Károly vármegyei aljegyző állította össze 1886-ban, a másodikat Komoróczy Iván dr., szolgabíró 1898-ban, a harmadikat Kálnay Gyula főispáni titkár 1913-ban. A beregi gyűjteményekről nincsenek adataink, csak egy gyűjtemény ismeretes előttem, amely körülbelül 1913-ban adatott ki. — Amint láthatjuk, elég nagy időközökben jelentek meg szabály rendelet-gyűjtemény ek s a legutóbbi gyűjtemény megjelenésétől is már huszonkét év telt el. Indokolt volt tehát, hogy most egy új gyűjteményre gondoltunk, annál inkább indokolt, mert a gyászos trianoni béke-parancs következtében „közigazgatásilag egyelőre egyesített" vármegyék lettünk s így vármegyéink régi szabályrendeleteit is összhangba kellett hoznunk egymással. De a háború utáni helyzet is sok új feladat elé állította a közigazgatást s emiatt újabb szabályozások váltak szükségessé. Azt hiszem, hogy a szabályrendeletek gyűjteményes kiadásának szükségességét az előadottak után bővebben fejtegetnem felesleges, mert hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy különösen a mai időkben, amikor a rendeletek tömegei jelennek meg, azok közül a szükségesek kikeresése már alig lehetséges s így minden ilyen egységbe és rendszerbe foglaló gyűjteményt örömmel kell fogadnunk. E gyűjtemény megszer-