Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

A rétközi temetőkről - A temetők általános értékelése

Csak jelzésszerűen említek itt egy másik megközelítést. Ez Madaras László tollából jelent meg: „A temetők középréteghez való besorolását ... még két szigorúan alkalmazott feltételhez kötöttük. E két kritérium a lovas temetkezések megléte, sőt lehetőleg a rítus több sírban való gyakorlása, a másik pedig az 'S' végű hajkarikák teljes hiánya." (MADARAS 1997. 115-116.) Azt ő maga is elismeri, hogy a kiválasztott jegyek önkényesek, s ezzel valóban egyet kell értenem. Ezek után azonban nyitva maradt számomra a kérdés: honnan lehet tudni, hogy a középréteghez vagy a köznéphez kell-e sorolnunk egy temetőt? A határok az utóbbi idők ásatásai, illetve a régi leletek újraértékelése révén elmosódtak. Talán elegendő emlékeztetnem a tuzséri tarsolylemezen és veretes övön kívül arra, hogy az Ibrány-Esbó-halmi - köznépinek nevezhető (?) - temetőben volt lovas temetkezés (199. sír), és két fonatkorongos sírt (197. és 206.) is találtunk. Utóbbiak közül különösen a 197. sír fonatkorongjai igen kvalitásosak, s tagadhatatlanul a gyakorta emlegetett felső-Tisza-vidéki - tarsolylemezeket is készítő - műhely termékei. Az ibrányi korongos sírból olyan aranyozott végű ezüst lemezkarperec is előkerült, melynek típusáról Révész László már-már felvetette annak rangjelző szerepét (RÉVÉSZ 1996. 90.). Ha a kérdést sarkítom, megállapíthatom, hogy az Ibrány-Esbó-halmi temetőnél ki lehetne jelölni egy olyan részt, amelyet feltárva aligha sorolt volna a kutatás - a többi sír híján - a köznépi temetők közé. Az ibrányival pedig sok tekintetben közeli rokonságot mutat a Gáva-vásártéri, a Tiszabercel-Mezőgazdasági szakiskolai temető, de nem sokkal nevezhető „gazdagabbnak" a tiszaberceli Ráctemető sem, pedig azt előkelő házaspár és háznépe, valamint szolgái temetkező helyének tekintették még nemrégiben is (ŐSEINKET.... 1996. 179. - Fodor István). (Az ibrányi temetővel mutatott rokon vonásaira kitértem az ibrányi temető elemzésénél.) Tiszaberecel-Uj soron a szegényes leletanyag ellenére legalább 6 lovas temetkezés volt. A Gávavásártéri temetőben egy veretes öves férfit lovával temettek el. Az utóbbi temetőben „finom mívű" ékszerek is voltak (gömbsorcsüngős fülbevaló, pántkarperec, ezüstlánc csüngővel). Ezeket a temetőket azonban a szokásjog alapján mégis a köznépi temetőkhöz kellene sorolnunk. Mindenesetre S végű hajkarika mindegyikben előfordult. Első megközelítésben tehát a kutatás leginkább az S végű hajkarika előfordulása vagy hiánya alapján döntené el a temetők besorolását?! Ha ez így van, akkor új utakat kell keresnünk, hiszen ez a kritérium kronológiai — nem pedig társadalmi - különbség indikátora. A kérdés felülvizsgálata már csak azért is szükséges, mert 1. kialakult az a kép, hogy a honfoglalás kori társadalom erősen kategorizált, hierarchikus, már-már katonai rangsor szerint épült föl. A rétközi temetők ennél sokkal rugalmasabb társadalomról tanúskodnak (vö. DIENES 1970. 120.). 2. a jelenlegi nézőpont elmossa a kronológiai problémákat az egyes temetők esetében. Általános gyakorlattá vált az utóbbi időben, hogy pontosabban keltezhető leletek híján a feltárt temetőrészt besorolják a köznépi vagy a középrétegbeli temetőhelyek sorába, s így adnak egy általános kronológiát a síroknak. 3. komoly történeti következtetéseket vontak le az eddigi besorolások alapján. Csak utalnék itt pl. arra - a már említett - toposzra, hogy a Felső-Tisza-vidéken hiányoznak a köznépi temetők. De megemlíthetem itt azt a hipotézist is, hogy ezen a tájon a kabarok szállásterülete volt (az elképzelést és annak cáfolatát vö. DIENES 1986.92-99.). Vagy kitérhetnék olyan elképzelésekre, hogy a kétféle társadalmi réteg között életmódbeli eltérést kell feltételeznünk. A gazdag középréteg nagyállattartó lenne, a köznép viszont földműves (BÁLINT 1980., BÁLINT 1991. 194-205.) volt, ahogyan Takács Miklós megjegyzi „bennük magyar, szláv, avar vagy vegyes lakossággal" (TAKÁCS 1997. 76.). A középréteg és a köznép temetőinek vizsgálatánál - mint azt már megjegyeztem - komolyabb problémát jelent a kronológia. Tipokronológiai értékelése során J. Giesler a - sajnos általa igencsak konzervatív és nem éppen ideális módon „Bjelo Brdo" kultúrának nevezett - köznépi lelethorizontot alapvetően kronológiai különbségként kezelte az „altmagyarisch" elnevezéssel körülhatárolt középrétegbeli leletekhez képest (GIESLER 1981.). Közismert, hogy míg a rangos honfoglalás kori temetők lezáródását a kutatás a X. század végére keltezi, addig az ún. köznépiek nyitását általában a X. század közepénél korábbi időpontra egyelőre nem sikerült megnyugtató módon datálni. (Korábbi köznépi temető kimutatására legutóbb éppen a tuzséri - tehát egy rétközi - temető közlése során tett kísérletet Révész László. - RÉVÉSZ 2000.) Hogy ez a kérdés valóban 445