Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - A temetők általános értékelése
A temetők általános értékelése Mint a fentiekből látható, a Rétközben igen korlátozott számban áll rendelkezésünkre értékelhető, elemezhető temető. Az 58 temető, illetve temetőre utaló lelőhely kronológiai megoszlása a következő: Ehhez az adatsorhoz azonban tudnunk kell, hogy a X. századi temetők száma azért ilyen magas, mert valamennyi olyan lelőhelyet, ahol lovas temetkezésre utaló szórványlelet került elő, ebbe a csoportba soroltam. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy teljes feltárás híján nem lehet megmondani egy-egy temető használatának idejét. Lényegesebb tehát azzal az adattal foglalkoznunk, hogy jelenleg összesen 58 olyan lelőhelyet ismerünk, ahol honfoglalás és/vagy kora Árpád-kori temető volt. Innen mintegy 600 sírra vonatkozóan van adatunk. Ha ezeket az adatokat összevetjük a Baranya megye teljes területén regisztrált 41 lelőhellyel (Kiss 1983. 275.), a Vas megyei kb. 500 sírral (Kiss 2000A. 274.) vagy a Heves megyei 44 X-XI. századi temetővel (RÉVÉSZ 1996A. 256.), akkor kimondhatjuk, hogy a Rétközre a sűrű településhálózat volt jellemző. Ez a megállapítás valószínűleg érvényes Északkelet-Magyarország területének nagy részére. Hasonló a helyzet a Bodrogközben. De említhetem Hajdú-Bihar megyét is, ahol az 1980-as években 150 honfoglalás és kora Árpád-kori lelőhelyet tartanak nyilván (MESTERHÁZY 1980. 10.), de ez a szám valószínűleg nem csak a temetőkre vonatkozik, hanem a telepekkel együtt értendő, mivel a közeljövőben megjelenő Hajdú-Bihar megyei honfoglalás kori korpusz kötetében a megye térképén 78 temetkezési hely szerepel e korszakból. 133 Nemrégiben végeztem egy számítást arra vonatkozóan, hogy mekkora lehetett a terület eltartóképessége. Figyelembe véve az állandó és időszakos vízborítottságot, a jószágállomány táplálékigényét, a szükséges terület nagyságát, s ezeket az adatokat összevetve a néprajzi, illetve történeti adatokkal arra a következtetésrejutottam, hogy a Rétközben egy időpillanatban nem legeltethettek többet, mint 14500 öregmarhát. Ez pedig maximálisan 410—450 család ellátásánál többre nem alkalmas. Hangsúlyozom, hogy ez a maximális eltartóképesség, azaz ennél kevesebben voltak, hiszen minden talpalatnyi helyen nem lehetett jószágot tartani. (Részletesen ISTVÁNOVITS 2002.) Ezt az adatot összevethetjük a temetők számával. Mint a fentiekben rámutattam (lásd Ibrány-Esbóhalom elemzését!), az ibrányi temető népessége 7-9 család lehetett. Ugyanekkora közösségekkel számolva a 410-450 család 50-60 temetőt jelentene. Ha minden egyes temetőt egy-egy falu lakói használtak - és ez nagyon valószínű -, akkor valóban sűrű településhálózat alakulhatott ki a X-XI. században. Hogy ezt elképzeljük, elegendő összevetnünk azzal, hogy a Rétközben ma 30 település van. A régészeti anyag alapján a X. század közepén-második felében használt temetők közül eddig 44-et sikerült lokalizálni. 13 4 Lehet-e ezek után véletlennek tekinteni, hogy a forrásokból ismert települések nevének etimológiája alapján 56 településsel kapcsolatban vetődött föl annak X-XI. századi keletkezése? Annak ellenére merül föl a kérdés, hogy a forrásokból ismert településekhez csak kivételesen tudunk hozzárendelni régészeti lelőhelyet, különösen keltezésre elsősorban alkalmas temetőt. Ezek közé tartozik a Demecser határába olvadt Borzsova, ahonnan 2 szablyás - tehát X. századi - sírról van tudomásunk. Esetleg számba vehető itt az egykori Szacs falu, melynek a temetője lehetett Ibrány-Esbó-halmon. Topográfiai helyzete alapján a Nagyhalász-Homok-tanyai X. századi 13 sírban Tolna falu lakóit sejthetjük. Nem zárható ki, hogy Pátroha-Kuklásdomb - ugyancsak földrajzi közelségük alapján - vagy az egykori Doboka, vagy a hajdani Bajul falu temetője volt. Az ott előkerült két karperec azonban nem alkalmas keltezésre. Szabolcsveresmart-Szelérd-domb X. századi temetője az egykori Rozsály közelében található. (Tisza)bercel első lakói vagy a Mezőgazdasági Szakiskola területén feltárt sírokban nyugodtak, vagy az új sori temetőben. 13 5 13 3 M. Nepper Ibolya szíves szóbeli közlése. 13 4 Ezen a számításon nem változtat az a tény, hogy a jelenleg ismert XI. századi temetőre utaló lelőhelyek száma ennek csak a fele (pontosan 20), mivel figyelembe kell vennünk, hogy a X. századi temetők egy része (és valószínűleg ilyen a többsége) folyamatosan használatban maradt a XI. században is, amit azonban csak a régészeti feltárás igazolhat. Kérdés persze az is, hogy a Dunántúl elfoglalásával nem csökkent-e a felső-Tisza-vidéki települések száma. 13 5 A Ráctemető és a Diófa-lapos jóval messzebb van Bércéitől. X.század X-XI. század XI. század XI-XII. század ? korú 32 12 5 3 6 442
