Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

A rétközi temetőkről - Révész László: A bezdédi honfoglalás kori temető. Egy régészeti fikció nyomában

üregekben talált ezüstlemezeket Jósa a süveg szegélydíszeinek tartotta, valószínűbbnek tűnik azonban hogy azokat a halotti szemfedőre varrták (2., 4., 8. és 9. sír). (DIENES 1963.108-111., FODOR 1973.172.). A derék-tájon vagy az alkarokon fekvő lemezek és pántok azonban minden bizonnyal a ruha szegélyét ékesítették. Öt sírban (10., 12., 14-16.) lelték meg a ruha gombolását szolgáló fülesgombokat. Néhány esetben pontosan feljegyezték a fekvésüket, s így tudjuk azt is, hogy miképpen gombolódott a ruházat. A 10. sírban a 10 db gomb a mellkas bal oldalán egyenes vonalban, egymástól azonos távolságra helyezkedett el. Három ugyanilyen a bal alkar alsó vége alatt feküdt, ezek szerepe talán az ing vagy a kaftán ujjának gombolása lehetett. A 12. sírba temetett elhunyt ruhája ugyancsak a bal oldalon gombolódott, de csak egy gombbal. A 14. sírban ugyancsak a jobb-, illetve a bal alkar alatt találtak egy-egy gombot. A 15. sírban két egymással párhuzamos, függőleges sorban találták a négy pár gombot. Sajnos éppen a temető nemesfém díszítményekben leggazdagabb ruházatú sírjában (16. sír) nem jegyezték fel sem a gombok, sem a többi veret fekvését. Az eddig ismert párhuzamok alapján minden bizonnyal az ing vagy kaftán nyakát ékesítették a gyöngysormintával díszített kerek, kör alakban áttört közepü, aranyozott ezüstveretek (16 db), melyek közül hatot csüngőtaggal szereltek fel. A csüngős vereteket legutóbb Bálint Csanád gyűjtötte össze és értékelte (BÁLINT 1991.123-132.). A tárgyalt bezdédi ékítmények pontos párhuzama mindeddig nem került elő. A gyöngyözött keretelésű, áttört, kerek felső tag eléggé elterjedt típus, az ötszög alakú, félpalmettákkal díszített csüngővel kiegészítve azonban már teljesen egyedi változatot alkot. Utóbbi legközelebbi párhuzama Bodrogszerdahelyről látott napvilágot. Nem véletlen tehát, hogy e tárgyat Bálint Csanádnak sem sikerült valamelyik típusba besorolnia, s az egyedi változatok között tárgyalta. Csüngős ingnyakdíszek kis számban előfordulnak ugyan a Felső-Tisza-vidék X. század első kétharmadára keltezhető temetőiben, de távolról sem nevezhetők az ottani női viselet jellegzetes díszítményeinek. E verettípus egyébként - főként bronzból - még a XI. századi köznépi temetőkben is felbukkan. A 48 db aranyozott közepű kerek veretről annyit jegyeztek fel, hogy azok egy, a test közepe táján talált, vastag kelmedarabon voltak. Elképzelhető, hogy egy olyan díszes kaftán szárnyait ékesítették, melyhez hasonlót a zempléni vezéri sírban találtak (BUDINSKY-KRICKA- FETTICH 1973. Abb. 14-17.). Ilyesfajta vereteket több funkcióban is alkalmaztak: lábbeli veretként, hajfonatkorongok függesztőszíjának ékítményeként csakúgy előfordulnak, mint süveg- vagy pártadíszként. Használati eszközök. Meglepően alacsony a sírokban talált használati eszközök száma. Csiholóacélt mindössze a 8. sírban figyeltek meg, s kova is csak további három sírból (3^4. és 7. sír) került elő. Azt a jelenséget egyébként már másutt is sikerült megfigyelni, hogy a férfiak tarsolyában csupán kovakő volt (RÉVÉSZ 1996.185.). Más temetőkkel szemben viszont Bezdéden gyakori leletnek számítanak a fenőkövek (3-4., 6., 8. és 10. sír). Jósa András feljegyzései szerint a sírokból két sarló is előkerült. A 4. sírban talált töredéket rajzon közölte, s az a beleltározott tárgyak között is szerepel. A 12. sírban lelt tárgyat Jósa is csak kérdőjelesen tekintette sarló maradványának, ábráját azonban nem közölte, s a leltárkönyvben sincs nyoma. Sajnos napjainkra már mindkét tárgy elveszett, így azok mibenlétét nem lehet ellenőrizni. A használati eszközöket a fentieken kívül mindössze három kés (3-4. és 11. sír) és egy agyagcsupor képviseli. A túlvilági útravaló tárolására szolgáló edénymelléklet adása a X. századi magyarság körében közösségenként eltérő volt. Egyes temetőkben teljesen hiányzik vagy csak egy-két sírban fordul elő (ezek közé tartozik Bezdéd is), másutt gyakori, ismét másutt csak a gyermekek és esetleg a nők mellékleteként fordult elő. A Felső-Tisza-vidék X. századi temetőiben egyébként ritka leletnek számít a kerámia (RÉVÉSZ 1996. 187., 835. jegyzet). Itt kell megjegyeznem, hogy Bezdéden az ásatok egyetlen sírban sem figyeltek meg ételmellékletre utaló állatcsontokat. A későbbi feltárások tapasztalataiból kiindulva teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy azok valóban hiányoztak a sírokból. Alighanem a szakképzetlen ásatok figyelmét elkerülték a csontmaradványok, vagy nem tulajdonítottak azoknak különösebb jelentőséget, s így feljegyzéseikben sem emlékeztek meg róluk. Fegyverek. A 7. sírban talált pika Kovács László szerint az egyetlen lándzsatípus, amelyet a magyarság keleti hazájából magával hozott. Pontos párhuzama a majsi X-XI. századi temetőben szórványként került elő (KOVÁCS 1970. 98.). A fegyver amúgy is viszonylag rövid nyelét a temetés során eltörhették, mivel a lándzsahegy a combcsontok között feküdt. Ma már nem dönthető el pontosan, hány bezdédi sírban volt szablya. A 8. és a 10. sírban bizonyosan, de az előkerülésük óta eltelt száz esztendő során e két fegyver annyira megrongálódott, hogy felépítésükről semmi közelebbit nem állapíthatunk meg. Feltehetőleg az 1880-as években útépítés során feldúlt sírban is