Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Révész László: A bezdédi honfoglalás kori temető. Egy régészeti fikció nyomában
A bezdédi honfoglalás kori temető Egy régészeti fikció nyomában Révész László Aligha találunk a magyar honfoglalás korának régészeti emlékei között még egy lelőhelyet, amelyik olyan széles körben ismert lenne, mint a bezdédi temető. A 8. sírból előkerült páratlan kultúrtörténeti értékű tarsolylemez fényképe vagy rajza már egy évszázada elmaradhatatlan a korszak emlékanyagát tárgyaló monográfiák, tudományos népszerűsítő művek, sőt a tankönyvek lapjairól. Hat évtizeddel ezelőtt pedig maga a teljes temető, a sírok fekvésének a rendje is régészeti etalonná vált mint a X. századi magyarság nagycsaládi szervezetének vitathatatlan bizonyítéka, illetve a gazdag középréteg hagyatékának reprezentánsa. E sokáig megingathatatlannak vélt feltevés utat talált az iskolai tananyagba is, mely mind a mai napig a nomád jurta ülésrendjének tükörképeként szemlélteti a tanulókkal a temető félkaréj os sorba rendezett sírjait. Mindezek fényében finoman szólva is meglepő, hogy az első közlés óta napjainkig nem történt meg a leletanyag alapos kritikai vizsgálata. Jelen dolgozat ezt a hiányt kívánja pótolni, választ keresve arra a kérdésre, hogy a feltárás körülményeinek ismeretében mennyiben tekinthető teljesnek és hitelesnek a temetőből előkerült leletanyag, milyen annak a forrásértéke, s mindezek ismeretében mennyire megalapozottak az arra épülő feltevések? A temető előkerülésének körülményeiről s a leletanyagról még az ásatás évében, 1896-ban beszámolt Jósa András az Archaeologiai Értesítő lapjain (JÓSA 1896B.). Eszerint Vidovich László, a Szabolcs megyei tiszai járás főszolgabírója a magyar honfoglalás ezredéves ünnepségeinek esztendejében felszólította a járás községeinek elöljáróit, hogy hozzák tudomására a településükön előkerült régészeti leleteket. E felhívás nyomán jelentette Rácz Béla bezdédi (ma Tiszabezdéd, Szabolcs-Szatmár-Bereg m.), körjegyző, hogy 8-10 évvel korábban a községtől ÉK-i irányban útegyengetés alkalmával lovas sírra akadtak, melyben állítólag kard és buzogány is volt. Vidovich László és Tompos Endre mándoki gyógyszerész 12 4 április 20. és június 9. között összesen 17 sírt tárt fel, közülük azonban csak háromnak (14., 15. és 17. sírok) a feltárásánál voltjelen maga Jósa András is. E ténynek a leletek közzététele során ő maga is nagy jelentőséget tulajdonított, mint arra több megjegyzése is utal: „Ha az ásatások alkalmával tapasztalt buzgalommal ugyanoly fokú szakértelem párosult volna, ismereteink a honfoglalási korról még tetemesebben bővülhettek volna mint így, a mikor Vidovich barátom jegyzetei és a saját észleleteim alapján csak a következőket közölhetem..." majd később: „Csonka észleletből pedig következtetéseket nem lehet levonni", a sírok ismertetése „...azon jegyzetek alapján, melyeket tettem, és a melyek tőlem nem függő okok miatt hiányosak ugyan, de mégis többet érnek, mintha semmi feljegyzés nem történt volna." (JÓSA 1896B. 386., 388., 390.) Mindezek a tények már a leletek közzétételétől fogva ismeretesek a szakemberek előtt még akkor is, ha a későbbiekben nem mindenki szívlelte meg Jósa figyelmeztetését. Néhány újabb adalékkal azonban kiegészíthetjük az ásatás és a leletanyag történetét. Fennmaradt ugyanis Jósa kézírásával egy olyan táblázat, mely a temetőben előkerült tárgyakat összesítette síronkénti bontásban. 12 5 A sírszám mellé feljegyezte a feltárás pontos dátumát is, s ebből kiderül, hogy az ásatást több szakaszban végezték. Április 20-án bukkantak az 1. sírra, másnap pedig a következőre. A munkálatokat május 5-én a 3. sír feltárásával folytatták, 6-án a 4—6. sírokat bontották ki. Ismételt szünet után május 16-án a 7-8., 21-én a 9-12., 23-án a 13., 29-én pedig a 14-15. sírokat ásták ki. A 16. sír előkerülésének dátumát nem jegyezték fel, végül június 9-én kibontották a 17. sírt is. Hogy az ásatást milyen módszerrel végezték, azt nem tudjuk, de a kor ásatási technikáját ismerve arra gondolhatunk, hogy keskeny kutatóárkokkal keresték a sírokat. Ez a módszer, habár kétségkívül gazdaságos, sok hibalehetőséget rejt magában. Főként a gyermeksírok könnyen bennmaradhatnak az árkok közti fel nem tárt részen, s alighanem így történt Bezdéden is: feltűnő ugyanis, hogy - mint erre alább még visszatérünk - a temetőben egyetlen gyermeksír sincsen! Hiányukra nem lehet magyarázat az intenzív földművelés vagy erózió, a sírok mélysége ugyanis a feljegyzett adatok szerint 120-150 cm között váltakozott. (Kivételt csupán az 1., 9. és 10. sírok jelentettek, melyek fölül az úttükör készítése során elhordták a talajt.) Habár Jósa András többször is utalt arra, hogy a sírsortól minden irányban átkutatták a területet (JÓSA 1896B. 386., 409.), 12 4 Tompos Endre részvételét Jósa András az ArchÉrt lapjain nem említette, arról csupán a helyi sajtóban közzétett beszámolójából értesülünk (JÓSA 1896A. 3-4., ugyanez JÓSA 1958. 33.). 12 5 MNM Tört. Ad. 582/1896. 432
