Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Tiszabercel-Ráctemető
215. kép A kar helyzete Tiszabercel-Ráctemetőben Rendellenes helyzetű volt a 23. sír, ahol a láb be volt hajlítva. A 13. sír esetében jegyezték föl, hogy a koponya magasabban volt: ez valószínűleg fejtámaszra (párna?) utal. A kar helyzetéről 26 esetben értesülünk (215. kép). Általában az egyik vagy mindkét kar a medencén került elő. A temetőrészlet kronológiai helyzetét a hajfonatkorongok, a lovas baltás harcos, a spirálcsüngős és az ún. tokaji típusú fülbevaló, valamint a pödrött végű karperec határozza meg. E leletek alapján a sírokat a X. században ásták. XI. századra utaló tárgy a temető területén nem fordult elő. Kérdés, hogy mikor kezdtek ide temetkezni. Az Ibrány-Esbó-halmi temető korai sírjaival mutatkozó rokon vonások (lásd előbb!), valamint a fent nevezett tárgyak kronológiai helyzete alapján a X. század közepe tájára gondolok. Vagyis ezt a temetőt is nagyjából akkor - 940 táján - kezdték használni, amikor az ibrányit. A tiszaberceli temetőrész azonban az ibrányitól eltérően - csupán egy vagy két generáció sírjait tartalmazza. Vagyis ezt a temetőt vagy előbb felhagyták, vagy a későbbi sírokat nem tárták föl, illetve elpusztultak. Az Ibránynál bemutatott módszert alkalmazva a tiszaberceli 27 felnőtt egyén alapján egy 45 fős közösséggel számolhatunk. (A gyereksírok itt még jobban elpusztulhattak, mint Ibrányban. Mindössze 3 temetkezést figyeltek meg.) Amennyiben ez egyetlen generáció - és ez valószínűnek tűnik -, akkor csaknem akkora közösség lehetett, mint az ibrányi (ott 50-60 fővel lehetett kalkulálni egy generáción belül): 6-7 család, azaz 2 (esetleg 3) háromgenerációs nagycsalád. Összefoglalva a fentieket megállapíthatjuk, hogy Tiszabercel-Ráctemető feltárt 30 sírj át a X. század második és harmadik harmadában ásták meg. A temető szerkezete, a rítus és a leletek alapján az ibrányihoz hasonló közösség lehetett. Nem dönthető el, hogy a 6-7 család fölhagyta-e valamilyen okból a temetőt a X. század végén, vagy - és számomra ez tűnik valószínűbbnek - a későbbi sírokat a feltárt résztől északra és keletre rejti a föld. Akár folytatódott a tiszaberceli temető a XI. században, akár nem, az Ibránnyal mutatott rokon vonások alapján nem nevezhetjük egyértelműen középrétegbelinek. Ha ragaszkodunk ehhez (vagy a Hampelféle A. és B. típus) megnevezéshez, akkor meg kell határoznunk, hogy mik azok a kritériumok, amelyek eldöntik egy-egy temető hovatartozását. A kérdésre az összefoglalásban részletesen kitérek. Itt csak azt jegyzem meg, hogy - véleményem szerint - ezek a megnevezések nem igazán szerencsések, de ha mégis ragaszkodunk hozzájuk, akkor a Ráctemetőt a köznéphez kell sorolnunk. Szabó József telke Angyal Gábor telke M. Vas István telke 212. kép Tiszabercel-Újsor 1: egyszerű, nyitott hajkarikák, 2: S végű hajkarikák, 3: fegyveres s írok, 4: lovas temetkezések 428
