Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom - Függelék: - T. Knotik Márta: Az Ibrány-Esbó-halmi X-XI. századi temető textiltöredékeinek vizsgálata
168. sír: Afölesgomb fülében cérnatöredék, mely megegyezőnek látszik a 145. sír cérnatöredékeivel. 172. sír: Ingnyakveretek védelmében maradtak meg cérna- és selyemszövet töredékek. Kettőnél mindkét fülből fölvarrásra szolgáló kétágú cérna csonkját emeltük ki. A cérnát két Z irányban sodrott fonalból cérnázták össze. A koponyánál (a katalógusban 2. szám -211. kép 1.), a rókakotorékban (a katalógusban 4-5. szám -211. kép 2-3.) előkerült két veret és egy ingnyakveret hátlapján (a katalógusban 1. szám -211. kép 4-5. kép) szövet töredékek maradtak fönn. A fémdíszek hátoldalába simuló textilmaradványok nagysága meghaladja a másfélszer egy centimétert, és mindegyiken szerepel a szövet hajtott peremének egy szakasza. Ezért föltételezhető, hogy a selyemszövet behajtott pereme mentén varrták föl a csüngős vereteket. A szövetet képező selyemfonalak erős nagyításban háncs-szerü képet mutatnak, felszínükre zöldes korrózió tapadt, törékenyek, érintésre poriékonyak. A selyemszövet felülete helyenként S irányú sávolyozottságot mutat szinén és fonákán egyaránt, amely a textília mintázottságára utal. Két töredéket (211. kép 2 és 5.) folyadék bevitelével sikerült a homok- és korrózió-szemcséktől megszabadítani, kisimítani. így tisztább képet kaptunk a sávoly szövésű felületről. A két töredék felszíne jól mutatja, hogy színük és fonákuk egyazon területen különbözik egymástól. Azonban a szövet szerkezetének föltárására nem kerülhetett sor, mert a textil állaga nem tette lehetővé a fonalak elmozdítását, a kötéspontok leolvasását. A műveletet a szövet több rétegének egymáshoz tapadása is akadályozta. így a selyemszövet lánc- és vetüléksűrűségét sem tudtuk megállapítani. Mindezeket összevetve a korábban vizsgált X. századból származó selyemszöveteknél tapasztaltakkal, itt is két vetülékrendszer alkalmazását tételezzük föl, ahol az egyik rendszer a színoldalon dominál, míg a másik a fonákoldalon. Ilyenek a Mindszenti-szabadkígyósi (KNOTIK 1971.), a Jánosszállás-eperjesi (BÁLINT 1991. 21-23., 60-61., 71.), az algyői (KNOTIK in print) és madarasi (KNOTIK 1982. 196-200., 308312.) honfoglalás kori selyemszövetek, melyek vizsgálata az 1968-1979 közötti években történt. Csak megismételhetjük Endrei Valter 1971-ben közreadott szabadkígyósi selyemszövetekkel kapcsolatos lektori véleményét, hogy itt is „sávoly alapkötésű damasztokkal vagy diasperrel, vagy éppen lampassal van dolgunk". 197/a-b kettős leány sír. Benne a 7,3 cm átmérőjű ezüstkorongok, három huzal- és egy lemezkarperec, valamint egy fülesgomb védelmében maradtak meg textiltöredékek. 197/asír: Hajfonatkorongok. A bal oldali korong. Hátoldalával fölfelé, színoldalával (212. kép 1.) a csontváz felé feküdt. A korong színoldali felső peremrészén, a nittszög fejét alulról ívesen tartó fonal haladt a szögfej két oldalán elhelyezkedő két apró lyukba. Ennek a fonalnak kerestük folytatását a korong hátoldalában fekvő vékony bőrrétegen (212. kép 2.) annak leemelésével, de nem találtuk. Viszont találtunk ezen a helyen selyemszövet maradványt a korong és a bőrréteg között. A korong hátoldali alsó peremrészén három, megközelítően 8 mm széles szalagféle feküdt egy-egy nittszöggel a koronghoz rögzítve. A szalagok a korong szélénél véget értek (212. kép 3.), de elképzelhető, hogy eredetileg valamilyen formában folytatódtak. Ez a szalagféle nem más, mint több rétegbe hajtogatott sávolyszövésű selyemszövet darab, felszínén zöld korrózió nyomokkal (212. kép 4.). A jobb oldali korong. Színoldalával (213. kép 1.) fölfelé, hátoldalával (213. kép 2.) a csontváz felé feküdt. Hátoldaláról leemelve a bőrréteget a korong felső peremrészén viszonylag épen találtunk egy szélesebb szalagfélét (213. kép 3.). A bal oldali korongon ugyanezen a helyen hasonló szövetnek csak kisebb maradványát találtuk meg. A szalag, melyet három nittszöggel rögzítettek a koronghoz, a korong szélénél véget ér. Ez a másfél centiméter széles szalag (213. kép 4.) sem más, mint több rétegbe hajtogatott sávoly szövésű selyemszövet darab, felszínén zöldes korrózió nyomokkal. Karperecek: Bal karperecek. A két huzalkarperec (a felső ép, az alsó törött) külső részén zöld korróziós felületre tapadt, a huzal formájára merevedett textil apró töredékei vászon kereszteződésüek. Szövésük vászonkötés, lánc- és vetüléksűrüségük 15/cm. Minőségük hasonló a lepedővászonéhoz (Szeged, régészeti adattár 1-73 I. minta). A lánc- és vetülékfonalak Z irányban sodrottak. 419
