Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom
Köznépi vagy nem köznépi temető az ibrányi? Fölmerül a kérdés, hogy mennyiben tekinthető az Ibrány-Esbó-halmi temető köznépinek. A korai sírsor és egy-két X. századi temetkezés jóval „gazdagabb", mint amilyennek a köznépi temetők leletanyagát le szokták írni. Éppen ez a tény késztette Révész Lászlót arra a feltételezésre, hogy „egy gazdag, X. század első felében élt közösség felhagyott temetőjét egy később oda telepített népesség folytatta." (ŐSEINKET... 1996.42.) Egy kontinuus temető esetében egy ilyen feltételezésnek semmiféle alapja nincsen. A dirhemutánzat alapján (lásd feljebb!) a temető első sírjait semmi esetre sem áshatták meg a X. század középső harmada előtt, vagyis ide még egészen biztosan nem temetkeztek akkor, amikor a közép- és vezetőréteg más temetőit elkezdték használni. Annyit megállapíthatunk, hogy az ibrányival rokonjellegű temetők a Felső-Tisza-vidéken nem számítanak ritkaságnak. Hasonló lehetett - a többi között - Tímáron (KOVÁCS 1988.), Tiszabercel-Mezőgazdasági Szakiskola területén, Gáva-Vásártéren stb. Ezeknek a - Szabolcs vonzáskörzetében elhelyezkedő - temetőknek teljes feltárása sajnos nem történt meg. Az ibrányi temető azonban nemcsak ezekkel a „szegényebb" temetőkkel mutat rokonságot. Tiszabercel-Ráctemető esetében felmerült, hogy egy előkelő házaspárnak, háznépének és szolgáinak a temetkezési helye lehetett (ŐSEINKET.... 1996. 179. - Fodor István). Maga a temetőrészlet alig valamivel gazdagabb, mint az Ibrány-Esbó-halmi korai része. Mindkét helyen volt egy-egy hajfonatkorongos, gazdag viseletben (ámde melléklet nélkül!) eltemetett nő/lány, illetve egy lovas (Tiszabercelen esetleg kettő egy szórvány zabla alapján). A lovas és hajfonatkorongos sírok egymáshoz viszonyított helyzete is nagyon hasonló a két temetőben: mindkét esetben egy férfisír ékelődik közéjük. A fegyverek közül a balta és a nyíl fordult elő. A berceliek viselete talán egy lehelettel gazdagabb. Leginkább úgy határozhatnánk meg, hogy a két közösség igencsak hasonló társadalmi és gazdasági státusszal rendelkezett. A döntő különbség, hogy a tiszaberceli temetővel -amennyiben teljesen feltárt-korábban felhagytak, 11 0 hiányzikaXI. századi temetkezések sora. Amennyiben egy generációval számolunk, még a közösség nagysága is hasonló az ibrányihoz. Az ellentmondás föloldására Révész László tett kísérletet: „... aligha nevezhetők egyszerűen köznépinek, mert ahhoz meg a leletek egy része túl gazdag, olykor élvonalbeli ötvösmunka. Aligha tévedünk nagyot arra gondolván, hogy e temetőben l-l módos, olykor gazdag család tagjai nyugodtak, némileg elkülönítve az őket szolgáló háznéptől, szegény szabadoktól és szolgáktól." (RÉVÉSZ 1996.259.) Véleményét a magam részéről az ibrányi temető szerkezetének és temetkezési rítusának vizsgálata alapján nem osztom. Az itt eltemetettek esetében egyértelmű alá-fölérendeltséget kimutatni aligha lehet. Egy sírsoron belül kerülhet egymás mellé „szegényebb" és „gazdagabb". A temető képe a honfoglalás kor kutatói részéről kialakított szigorú, hierarchikus rendet nem tükrözi. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy az ibrányi temető és köre első megközelítésben inkább tartozik a Hampel-féle B. csoporthoz, de már a fentiekből is nyilvánvaló, hogy a két csoport - a Hampel-féle A. és B. csoport vagy másként a középréteg és a köznép - között a határvonal nem olyan éles, mint azt korábban vélték. (A kérdésre az összefoglalásban részletesebben kitérek. Itt csak annyit jegyzek még meg, hogy történeti megközelítésben is érthető, hogy a két csoport némileg „összemosódik", s nem különül el élesen, hiszen a Kárpát-medencében élő egységes Árpád-kori magyar lakosság kialakulásáról beszélünk.) 1 0 Az ásató - Kalicz Nándor - megállapítása szerint korábban már szántottak itt ki sírokat, s a Tisza is mosott ki csontvázat. Ez alapján a temető nem teljes. 384
