Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom
A temető helyének kiválasztása A temető helyének halmon vagy dombon kijelölése általános gyakorlat a X-XI. századi Kárpátmedencében. A helyet a talaj befolyásolta: előszeretettel választottak homokdombot (TETTAMANTI 1975. 87-88., SZŐKE-VÁNDOR 1987. 47.). Településnyomokat találtunk az egykori vízmeder túlsó oldalán, a temetőtől mintegy 700-800 méterre északra, az Espán tava nevű dűlőben (lásd a katalógusban!). Ugyanakkor a temető déli oldalán talált két nagy cölöplyuk (a 216. és a 221. sírok mellett) esetleg a temető bejáratára utal. Kálón Szabó János Győző a temető északi és nyugati oldalán temetőárkot figyelt meg, mindkét szakaszon egy-egy bejárattal; ugyanott az északi kapu közelében 3 oszlop helyét rögzítette (RÉVÉSZ 1996A. 258.). Ha Ibrányban a temetőkapu a déli oldalon volt, a temetőhöz tartozó telepet is inkább arrafelé kellene keresnünk, a Szacs- vagy Sac- halom irányában. A Szacs név Árpád-kori településre utal (katalógus 11/23. lelőhely), melynek legkorábbi ismert említése 1317-ből adatolható. A szabolcsi várföldhöz tartozott. Neve puszta személynév adásával keletkezett. A település nyomaira azonban többszöri terepbejárás ellenére sem sikerült ráakadnunk. így nem dönthető el, hogy összefüggésbe hozható-e az Esbó-halmi temető Szacs vagy Szócs faluval. Az Esbó-halomtól északra mintegy 500-600 méterre egy csüngős veret töredéke került elő szántásból. Ez alapján itt egy másik X-XI. századi(?) temető sejthető. Arra a jelenségre, hogy a honfoglalás kori temetők gyakran igen közel fekszenek egymáshoz, már többen felhívták a figyelmet (DIENES 1965. 149-150., BAKAY 1978. 59., 91., KOVÁCS 1988. 146., 12. jegyzet, RÉVÉSZ 1996.). Alighanem Ibrányban is ez volt a helyzet. Kronológia és a nemek aránya (184-185. kép) Az Ibrány-Esbó-halmi temető viszonylag jól keltezhető. A felső kronológiai határt a 197. sírban talált éremtöredék alapján állapíthatjuk meg. 9 2 Ez egy, a X. század első felére keltezhető dirhem durva utánzata, amelyből ruhadíszt vágtak ki. Mivel ez a sír a temető kezdő rézéhez tartozott, a legkorábbi sírokat ez alapján a X. század közepe tájára keltezhetjük (184. kép 1., 3.). A temetkezés további leletei (pl. hajfonatkorong pár) ugyancsak a korai - a X. század közepét némileg megelőző - keltezés mellett szólnak (vö. ISTVÁNOVITS 1996A. 25-26.). A temető alsó időhatárát a két sírban talált Salamon veretek - 1 -1 db: mindkettőt felvarrták - alapján határozhatjuk meg. Ez alapján az Ibrány határában feltárt temető kis közössége az 1068-as besenyő/kun támadást, mely a Bihart és a Nyírséget dúlta végig (GYÖRFFY 1984. 877.), még nagy valószínűséggel átvészelte. A lelőhelyünktől nem messze, Apagy határában került elő egy 82 darabos, Salamon veretekből álló éremkincs. Ennek a kincsnek az elrejtését Németh Péter összefüggésbe hozta a tokaji lelet elrejtésével. Véleménye szerint a háttérben Salamon királynak - a dukátust kezükben tartó - Géza és László hercegek elleni 1074-es hadjárata állt. A seregek épp Tokajnál - vagyis nem messze Ibránytól - keltek át a Tiszán. (NÉMETH 1988. 28.) A menekülő Géza nyilván a bevált taktikát alkalmazta: a hadiút környékén megpróbálta az élelmet eltüntetni. Nem zárhatjuk ki, hogy e hadieseményekkel függ össze az Esbó-halmi népesség elköltözése/pusztulása, vagyis a temető lezáródása. A fenti kronológiai meghatározást támasztja alá a későbbi pénzek - elsősorban a László veretek - teljes hiánya a temetőben. Ha a temetőn belüli kronológiát próbáljuk meghatározni, elsőként célra vezető a hajkarikák és pénzek térképre vetítése (146. kép). Ez alapján nyilvánvaló, hogy a temetőt egy ÉNy-DK-i irányú vonallal két részre oszthatjuk (183. kép 2.). A halom Ny-i és D-i oldalán kizárólag nyitott, egyszerű hajkarikákat találunk, az É-i és K-i oldalon pedig S végűeket. A két csoport „találkozási sávjában" lévő sírokat az új ékszertípus elterjedésének időszakára datálhatjuk. Hogy az északi és keleti oldal síijai későbbiek, mint a nyugati és déli oldalé, azt a többi lelet is igazolja. Az északi részen találtuk az egyik Stephanus rex veretet (71. sír). Párja a domb keleti részén volt (106. sír). Az északkeleti partoldalba ásták a legkésőbbi sírokat: itt volt a két Salamon érem is (85. és 94. sír). Ugyancsak itt található a temető egyetlen szuperpozíciós temetkezése, a későbbi sírban egy bronz S végű hajkarikával (99. és 100. sír). Ez a ké-sőbbi temetőrész leletekben sokkal szegényebb, mint a korábbi csoport, megnő a lelet nélküli sírok száma. 9 2 Természetesen figyelembe véve a kettős sír további leleteit is. Az érmek keltező értékéhez: KOVÁCS 1986/87., KOVÁCS 1989B. 156-168. A dirhemforgalómról, illetve annak 923/924 körüli lezáródásáról ld. KOVÁCS 1994A. 191-193. 373
