Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Mellékletek - Ételmellékletek - Sírkerámia

Ételmellékletek A temetkezésekben többféle nyom utalhat ételmelléklet adására. A leggyakrabban az edények alapján gondolhatunk e szokásra. Előfordul, hogy csak a sírban talált állatcsont utal rá. 1. Sírkerámia (180-181. kép) Míg a településeken előkerülő leletanyag zöme a kerámia, a temetkezésekre korántsem jellemző Lelőhely 1. Gáva-Vásártér 18. sír 2. Gáva-Vásártér 30. sír 3. Ibrány-Esbó-halom 163. sír 4. Ibrány-Esbó-halom 164. sír 5. Ibrány-Esbó-halom 165. sír 6. Ibrány-Esbó-halom 248. sír 7. Ibrány-Esbó-halom 251. sír 8. Ibrány-Esbó-halom 255. sír 9. Nagyhalász-Kiszombor B. sír 10. Nagyhalász-Kiszombor 1. sír 11. Tiszabercel-Ráctemető 8. sír 12. Tiszabercel-Ráctemető 9. sír 13. Tiszabercel-Újsor 7. sír 14. Tiszabezdéd-Harangláb 3. sír 1. Nem Helye Típus Egyéb Kép gyerek fejnél fenékbélyeges 180: 10. gyerek jobb vállnál perem 45. tábla nő cserepek 84. tábla férfi fejnél-lábnál két edény, egyik fenékbélyeges a sír fordítva tájolt 180: 8., 14. férfi jobb mellen összeroppant 180: 6. férfi alj 109. tábla nő betöltésben fenékbélyeges a sír fordítva tájolt 180: 4. nő jobb bokánál alsó rész a sír fordítva tájolt 180: 13. 180: 7. fejnél fenékbélyeges 180: 12. nő fejnél a sír fordítva tájolt 180: 9. gyerek fejnél fenékbélyeges 180: 1. lábszárnál cserép elveszett férfi fejnél 180: 5. Ezt a listát kiegészíthetjük az Ibrány-Esbó-halmi temető feltárása során megfigyelt jelenségekkel. Ezek közé tartozik, hogy a sírokban - olykor a váz szintjén (pl. 202., 203., 247. sír), máskor a betöltésben (pl. 168., 214., 223., 241., 259., 263. sír) - jónéhány esetben cserepe/ke/t találtunk. A korszakra jellemző homokos anyagú, korongolt edénytöredékek a sírok környékén is előfordultak (pl. 181., 203., 238., 247., 249., 256., 259., 261. sír). Véletlennek semmiképp sem tarthatjuk ezt, hiszen egyrészt az Esbó-halmon és közvetlen környékén nem volt településre utaló nyom, másrészt a kerámia kronológiai helyzete sem tesz lehetővé egy ilyen feltételezést (vö TETTAMANTI 1975. 108.). A cserepek többsége a temető X. századi részén fordult elő, tehát semmiképp sem gondolhatunk arra, hogy a sírok betöltésébe Árpád-kori cserepek kerültek. Hasonló jelenséget figyeltek meg Gáva-Vásártér 30. sír esetében is, ahol a jobb vállnál bontottak ki egy peremtöredéket. A 253. (női) sír mellett délre 3,5 m-re egy összeroppant edény felső részét találtuk meg a mai felszín alatt 30 cm-re (180. kép 15.). Nem zárható ki, hogy a 252. sírtól 8-13 m-re talált edénytöredékek is ehhez hasonlóan kerültek földbe (180. kép 11.). A 256. sírtól 5-10 méterre két peremtöredékre akadtunk (180. kép 2-3.). A 258. sírtól 10 méterre egy oldaltöredék került elő hasonló módon. Valószínűleg hasonló rítus maradványát figyelték meg Tímáron a 20. sír esetében, ahol a temetkezéstől 1,50 méter távolságra, 40 cm mélyen (a sír mélysége 125 cm) egy álló cserépedényre bukkantak (KOVÁCS 1988. 145.). Az ibrányi temetőben az edények elhelyezésének módjában további különlegességeket figyeltünk meg. Ezek közé tartozik a 251. számú, fordított tájolású női sír, ahol a svasztika alakú fenékbélyeges fazekat a sír alja felett 85 cm-rel találtuk meg, vagyis a sír betöltésében volt (180. kép 4.). Bár hasonló jelenséget több esetben megfigyeltek (KÜRTI 1978/79.343. a párhuzamokkal), Kvassay Judit a sírkerámiáról írt összefoglalásában kétségbe vonta ezek hitelességét megjegyezve, hogy ezekben az esetekben bolygatás nyomaira bukkantak (KVASSAY 1982. 14.). Az ibrányi sír biztosan nem volt bolygatott, az edény egyértelműen a sír betöltésében volt. A temetés során különféle tárgyak belehajítása a sírba széles körben ismert szokás. A néprajzi gyűjtések során előfordult pénz, zsebkendő, szövetdarab stb. bedobálása. Magyarázata a szokást gyakorlók körében az, hogy ez a rítus megvédi a hozzátartozót a halottól. De elképzelhető a szokáshoz fűződő más hit is. Az udmurtok pl. azért dobnak pénzt a sírba, hogy „megvásárolják a helyet" a halottnak (AHMEDOVBELOCERKOVSZKAJA 1998. 106-107.). 353