Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Leletek - Tütartók
A kések többsége férfisírokból került elő, de megtalálható olykor nők mellett is. A sírokban bal és jobb oldalon egyaránt megfigyelhető. Olykor egyértelműen a tarsoly mellett (esetleg benne) volt (pl. Ibrány 172., 241. és 261. sír, Szabolcsveresmart 4. sír, Tuzsér 6. sír), máskor azonban a csiholó épp a halott derekának másik oldalán feküdt (pl. Gáva-Vásártér 1., 13. és 17. sír). A kések zöme X. századi temetkezésből látott napvilágot. Az ibrányi temetőben néhány esetben (8., 20., 39. és 44. sír) a sírok temetőn belüli helyzete alapján fölmerül a XI. század eleji keltezés lehetősége. A Tiszabercel-újsori temető 10. sírjában S végű hajkarikával együtt került elő vaskés. Kék-Telek-domb leleteinek többsége XI. századi, valószínűleg a vaskés is egykorú ezekkel. Talán nem véletlen, hogy típusa is eltér a többi rétközi darabétól, amennyiben a nyele nittelt (167. kép 3.). A Rétközben három esetben fordult elő csontnyelű eszköz. Kettő Ibrányban és egy Tuzséron (167. kép 1-2., 228. tábla). Közülük a tuzséri részben csont-, részben fanyelű volt a leírás szerint (JÓSA 1900. 223.), azonban ma már annyira töredékes, hogy alakjáról közelebbit nem tudok mondani. Az ibrányi 1. sír vaseszköze sajátos formájú, pengéjén az él felőli oldalon íves kiugrás látszik. Leginkább a szemzőkésekre emlékeztet a forma (167. kép 1.). Az ibrányi 3. sírban egy egyenes pengéjű, tompa végű, csontnyelű vaseszközt találtunk (167. kép 2.). A csontnyelű késeket Kiss Attila gyűjtötte össze (Kiss 1983. 207.). Ő a Kárpát-medencéből mindössze 4 lelőhelyről említ 5 példányt. Ehhez képest a rétközi 2 lelőhely 3 vaseszköze meglepően soknak tűnik. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a csontnyél ezekben az esetekben is rendkívül rossz állapotú, vagyis előfordulhat, hogy csupán a pontos megfigyelés hiánya miatt ilyen alacsony a szám. A kések többsége fanyelű volt, egyenes hátú, egyélű, keskeny pengéjű, noha előfordul olykor-olykor szélesebb pengéjű is közöttük. Méretük változó, de többnyire 9-13 cm közti. A típusok elkülönítése a leletek rossz állapota miatt csaknem lehetetlen. A leginkább az Ibrány-Esbó-halmi leletekből indulhatunk ki, azonban meg kell jegyeznem, hogy a homokos talaj miatt a vastárgyak itt is igen rossz megtartásúak voltak. Az ibrányi kések alapján a legáltalánosabban elterjedt az ún. felső nyélállású típus lehetett, ahol a nyéltüske a fokrész egyenes folytatásában helyezkedik el (167. kép 4-6.). Ezen belül a méret és a penge szélessége eltérő lehet. Előfordul emellett ún. középső nyélállású darab is, ilyen volt a tuzséri 3. sírban (167. kép 7.). A nyéltüske mind a fok, mind az él felőli részhez képest kissé tagoltan, a penge középvonalában van. Végül van példa az alsó nyélállású késekre is. Ilyen lehetett pl. az ibrányi 20. sír darabja (167. kép 8.), ahol a nyéltüske az él egyenes folytatásában helyezkedik el. Tűtartók Talán az övön viselt tárgyak közé tartoztak a honfoglalás kori sírokból csak ritkán előkerülő tűtartók. Az ismert példányokat legutóbb Révész László gyűjtötte össze (RÉVÉSZ 2000.15-18.). Többségük csontból készült. A Rétközben a Tuzsér-Boszorkány-hegyi 1998/8. sírban volt egy vadlúd csontjából faragott darab (231. tábla). Viselési módjára nincs adatunk, mivel a korábbi ásatáson feltárt sír visszadobált csontjai között feküdt. Unikális a Rétköz másik tűtartója, mely Ibrány-Esbó-halom 152. sírjában került elő (80. tábla). Bronzlemezből hajlították, benne a vastű maradványát is megtaláltuk. A bronzcső két végénél egy-egy gyöngyszem került elő. A tűtartót az állkapocs alatt találtuk meg. Esetleg nyakba akasztva viselte tulajdonosa. Révész László megfigyelése szerint a tűtartók többsége idősebb nők sírjából került napfényre (RÉVÉSZ 2000. 18.). Ez a megfigyelés mind az ibrányi, mind a tuzséri sír esetében helytálló. A rétközi mindkét tűtartó X. századi temetkezés lelete. 330
