Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Összefoglalás

Összefoglalás A három forráscsoport - a régészeti, a történeti és a nyelvészeti adatok - alapján nyert kép különbözik. A régészeti anyagból - egy jól kidolgozott tipológia és kronológia híján - ma még csak kevés következtetést vonhatunk le. Annyi bizonyos, hogy a Rétköz nyugati fele a VI. századtól kezdve az avar szállásterület része. A határ mind a kora, mind a késő avar korban a Csörsz-árok külső sáncának vonala. Ettől keletre gyéren lakott gyepű húzódott. S épp a lakosság csekély száma tette lehetővé a honfoglalók tömeges megtelepedését e stratégiailag fontos vidéken. A régészeti módszerrel (ásatás, terepbejárás) azonosítható települések száma 146. A forrásokból 81 településre vonatkozóan vizsgáltam meg a rendelkezésre álló adatokat. A kutatás helyzetére jellemző, hogy ez utóbbiak közül mindössze 7 olyan helyet említhetünk, amelynek esetében az okleveles adatokból ismert települések pontos lokalizálása régészeti módszerekkel megtörtént (Demecser-Borsova, Kék-Fancsal, Kemecse-Gégény, Nyírbogdány-Hene, Paszab-Bénye, Tiszarád-Ivánka, Vasmegyer-Apáti), illetve említhetjük még a ma is létező települések közül azt a 11 esetet, ahol a belterületről kerültek elő leletek, s ilyen alapon alighanem az Árpád-kori előzményük e lelőhelyekre lokalizálható (Ajak, Buj, Döge, Fényeslitke, Gávavencsellő-Vencsellő, Ibrány, Kemecse, Kisvárda, Kótaj, Paszab, Tiszabercel). A 81 településre vonatkozó forrásadatból mindössze 4 vonatkozik a XI. századra. Ebből azonban már sejthető, hogy erre az időszakra ki kellett alakulnia a kora Árpád-kori településhálózatnak, mely alapvetően csak a tatárjárás után változott meg. Hogy a korai településhálózat meglehetősen sürü lehetett, azt a földrajzi nevek etimológiai vizsgálata igazolja. Ez alapján kevert népességgel számolhatunk a Rétközben. A peremen inkább magyar, a mocsarasabb, belső területen inkább szláv neveket találunk, de ezek a tömbök nem különülnek el élesen. Ugyancsak szétszórtan helyezkednek el az ismeretlen eredetű nevek. A török nevek elsősorban a Rétköz peremén végigfutó út mentén sorjáznak. Arra, hogy ez a kép hogyan egyeztethető össze a temetkezési helyekkel, a későbbiekben visszatérek. 271