Almássy Katalin – Istvánovits Eszter – Kurucz Katalin (szerk.): Aranyak a Jósa András Múzeumban / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 1. (Nyíregyháza, 1997)
IV. Aranytárgyat tartalmazó avar leletegyüttesek - Buj-Gőzmalom
hagyatékát. Az eddig ismertté vált leletek alapján Nyíregyháza-Kótaj és Tiszavas vári-Tiszadada területén számolhatunk egy-egy helyi központtal a VII. század első felében. A gyűjtemény avar kori aranyainak nagyobbik része a 626-ig tartó „aranyos időszakból" származik, bár sírba kerülésük az ezt követő évtizedekben is megfigyelhető. A Bizánc sikertelen ostromáig évente, rendszeresen kapott aranyadóból, a solidusokból készültek az itt bemutatott ékszerek. Ebből az időszakból egy átfúrt és nyakban viselt solidus (lásd lejjebb!), valamint három lelőhelyen talált 5 fülbevaló (Buj, Tiszadada, Tiszavasvári-Koldusdomb) származik. Az avar birodalmat átszervező új, keleti népcsoportok 670 körüli beáramlása jelentősen nem bővítette a megye területének avar településhálózatát. Ők is a megtelepedésre legalkalmasabb részt, a Nyíri Mezőséget (Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszavasvári) telepítették be sűrűbben. Keleti határuk továbbra is Nagyhalász-Kemecse-Napkor-Nagykálló vonala. A helyben maradt lakosság telepei mellett az új népesség új telepeket és temetőket (pl. TiszaeszlárSinkahegy) nyitott. Míg a Tiszavasvári-Petőfi úton feltárt temető népessége a kelet-európai sztyeppéról jött, addig Tiszalök-Kövestelken ázsiai származású közösség temetkezett. A tiszalöki több, mint 100 sírós temetőrészletben a sírrablások ellenére megfigyelhető volt a folyamatos, VIII. századi továbbélés. A IX. századi lakosságra a tervszerű kutatás hiányában eddig még nincs tárgyi bizonyíték. Mivel ezt a területet sem a bolgár, sem pedig a frank hadjáratok nem érintették, ezért feltételezhető, hogy a helyi lakosság megélte Árpád népének kárpát-medencei honfoglalását. A 626-ig tartó „aranyos" időszak után 50 évig nem jut a terület lakossága aranyhoz. A második avar hullámmal bejövő népességgel - jelezve Bizánchoz fűződő jó kapcsolatát jelenik meg újra vidékünkön az arany. Ezt a korszakot egy fülbevaló (Tiszavasvári-Petőfi u.) és két fegyveröv veretei (Tiszaeszlár, Tiszalök) képviselik. A gepidák által lakatlanul hagyott északkeleti területeken - a Tiszafüred-Derecske vonaltól északra - a VI. században feltételezhető a keleti szlávok szórványos jelenléte. Nagyobb lélekszámú korai szláv betelepedésre ma még nincs régészeti bizonyíték. A VII-VIII. században kezdődő megtelepedésük tárgyi hagyatékát a szatmári területekről - döntő többségében telepekről - említhetjük. Vezetőiknek az avarok által adományozott méltóságjelvényeit, fegyverövük fehérezüst (Záhony) és arany (Mátészalka) szíjvégeit szintén az avar szállásterületen kívül eső vidékről ismerjük. Az utóbbi a Kárpát-medence egyetlen késő avar öntött aranyszíj vége, melyet azonban nem a Jósa András Múzeum, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. 1. Baj-Gőzmalom (Aranyleltár 14.) A község északi szélén kút ásásakor Hiller Károly gőzmalmának udvarán 1902-ben 1 m mélyen Ny-K-i tájolású, „arccal lefelé fekvő" női vázat találtak. 10 6 (69- kép). Mellékletek: 1. A koponya mellett fekvő gúlacsüngős 4,4 g súlyú, arany fülbevaló töredékei Szikszay Pál alispán útján kerültek múzeumba. (Aranyleltár 14., illetve JAM 61.202.1.) (70. kép és 71. kép 1.) 2. A váz bal oldalán szürke orsókarika. Átm: 5,2 cm. (JAM 64.1164.1.) (71. kép 2.) 10 6 JÓSA 1904/a., JÓSA 1904/b., CSALLÁNY 1958/a.32-33- IX. tábla 2. 81
