Almássy Katalin – Istvánovits Eszter – Kurucz Katalin (szerk.): Aranyak a Jósa András Múzeumban / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 1. (Nyíregyháza, 1997)
Bevezetés
Bevezetés Az Alföld, Erdély és a Felvidék találkozásánál fekvő Felső-Tisza-vidék geopolitikai helyzete révén gyakorta töltött be kulcsfontosságú szerepet a Kárpát-medence történetében. Stratégiai és kereskedelmi szempontból egyaránt preferált terület volt. Ennek megfelelően régészeti leletekben rendkívül gazdag; a leletegyüttesekben (egy-egy korszak elrejtett kincsleleteiben, előkelőbb sírjaiban) viszonylag gyakran kerülnek elő nemesfém tárgyak. A Felső-Tisza-vidék területén már igen korán - Szabolcs megyében Jósa András (18341918), Szatmárban pedig Lehoczky Tivadar (1830-1915) munkássága nyomán - megkezdődött a régészeti leletek módszeres összegyűjtése. Nem véletlen tehát, hogy a nyíregyházi Jósa András Múzeum - dicsekvés nélkül állíthatjuk - nemcsak az ország legrégibb, de egyben leggazdagabb gyűjteményei közé is tartozik. A régészeti tárgyak közül múzeumunk látogatói nagy érdeklődést tanúsítanak a nemesfémből - elsősorban az aranyból - készített műtárgyak iránt. E nagy értékű leletek egy része kiállításon legutóbb 1989-ben volt látható, azonban mindössze két napig. Az alábbiakban e ritkán megtekinthető együtteseket mutatjuk be. A régészeti gyűjtemény aranytárgyainak nemesfém értéke mellett nem elhanyagolható forrásértékük sem. Ez a tény indokolja azt a döntésünket, hogy nem egy-egy csillogó tárgyat kívánunk az alábbiakban ismertetni, hanem magát az aranytárgyat tartalmazó leletegyüttest. A Szabolcsvármegyei múzeumba az első aranytárgy 1888-ban Zalkodról került. A gyűjtemény szépen szaporodott. A gazdagodó múzeumból 1944-ben valamennyi addig bekerült aranyleletét elhurcolták nyugatra. A kollekció történetének az ezt követő gyászos évtizedéről hiányoznak az információk, mindössze annyit tudunk, hogy évekig a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma őrizte a visszakerült tárgyakat. 1955-ben „A Jósa András Múzeum aranytárgyakat nyilvántartó leltárkönyve", mely alábbi katalógusunk alapját jelenti, elsősorban az 1955. január 6-án hazaszállított - „menekített", s Csallány Dezső múzeumigazgató által meghatározott leletekre épült. Ekkor 94 darab aranyat regisztráltak annak ellenére hogy „Nem került vissza valamennyi aranytárgy a múzeumba". 1 Ez a szám azóta - természetesen -tovább növekedett, s egy 1997-ben talált tárggyal a régészeti aranyleletek száma meghaladja a 150 db-ot, összsúlyuk pedig megközelíti a másfél kilogrammot. 2 Történeti értékük pedig felbecsülhetetlen. Az alábbi katalógus az aranytárgyakat tartalmazó leletegyütteseket korszakonként, azon belül pedig ábécérendben tárgyalja. Kivételt képez ez alól az avar és az aranypénzeket bemutató fejezet, ahol a leletegyüttesek időrendben követik egymást. 'JAM Ad. 97.13., 97.14. 2 Ugyancsak a JAM Ad. 97.14. szám alatt nyilvántartott jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a II. világháború idején a nyugatra kivitt aranytárgyak egy részét megcsonkították. A súlycsökkentést 1955-ben, a vissza szállításkor észlelték. A katalógusban megadott súlyokat 1967. március 15-én jegyezték föl. 7
