Almássy Katalin – Istvánovits Eszter – Kurucz Katalin (szerk.): Aranyak a Jósa András Múzeumban / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 1. (Nyíregyháza, 1997)

II. Bronzkor - Kora-középső bronzkor

n. Bronzkor A nyíregyházi Jósa András Múzeum őrzi az ország - a Magyar Nemzeti Múzeum után második legnagyobb bronzgyűjteményét. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területéről a legutolsó összefoglalás szerint „152 bronz-, ill. részben aranykincs ismert s még legalább 150 szórványos lelet, magányos bronztárgy".

1

4 Ilyen tekintélyt parancsoló mennyiség láttán joggal vetődik fel a kérdés az okokat illetően. A Kárpát-medence - különös tekintettel a Felső-Tisza-vidékre - radikális változásokon ment keresztül a bronzkor minden periódusában. Legjelentősebb ezek közül az a nagyfokú népmozgás, ami a kora bronzkortól kezdődően szinte végig jellemzője a Kr. e. II. évezrednek. Területünk frekventált szerepét ebben jól illusztrálja az a tény, hogy a korszak több régészeti művelődése vidékünkről nyerte elnevezését (Nyírség kultúra, Berkesz-Demecser csoport, majd Berkesz kultúra, Gáva kultúra). A „népek országútján" ebben a történeti korban minden irányból: keletről, délről, nyugatról érkeztek kisebb-nagyobb népcsortok, velük intenzív, a korábbi életmódtól igencsak eltérő impulzusok, melyek szemmel látható hatást gyakoroltak a helyi népességre. A népmozgások felgyorsulásának természetes következménye az intenzív kereskedelmi kapcsolatok létrejötte; a gazdaságilag megerősödő csoportok számára a vagyoni differenciálódás egyik legplasztikusabb kifejezője a fémgazdagság. A bronz- és kisebb számban aranyékszerek és fegyverek a hatalmi pozíció kifejezői, egy-egy közösség vezetőjének „státusz szimbólumai". A bronz értékmérő szerepét mutatja, hogy az ép tárgyak mellett a rontott, törött, újraolvasztásra váró darabok, illetve az „öntési selejtek" egyaránt előfordulnak a leletek között. Statisztikai arányokat tekintve jóval nagyobb számban ismerünk depot-ból (raktárleletekből) származó tárgyakat, kisebb a sírok mellékleteként vagy telepekről előkerülő fémek aránya. A régészeti leletek tanúsága szerint helyben is folyt bronzöntés. Bizonyíték erre a megyében - például Aranyosapátiban - előkerült néhány öntőminta. A. Korai-középső bronzkor A bronzkor korai szakaszában még viszonylag kevés fémet találunk a lelőhelyek, különösen a települések anyagában. Bronzból is inkább ékszereket, dísztárgyakat készítettek, bár van néhány olyan bronzbalta és bronztőrtípus, mely kifejezetten erre az időszakra jellemző. Ez arra utal, hogy a fém drága nyersanyagnak számított, inkább használták a kőből és csontból készített eszközöket, használati tárgyakat. A régészeti szakirodalomban általánosan elfogadott vélemény, hogy a korai bronzkori Nyírség kultúra népe néhány házból ájiö, tanyaszerű településeken élt. Halottait is kevés 1

4 BÓNA 1993/a.88. 13