Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)

Bene János: A szabolcsi honvédek aranykönyve

Vég József

1848. jún. 10.27

református

gazdatiszt

nőtlen

5.0.3.

Bár kitsiny, de azért a megye mint alkalmatos ifját altisztnek ajánlja. 10. zlj.

Gróf Vay József

1848. jún. 10.33

református

földesúr

nős

5.5.0.

Szolgált lovasságnál és gyalogságnál mint Cadét

Felsővadászi (Abaúj vm.) születésű. A megye már fő tisznek ajánlotta. 10. zlj.

Berkeszi születésű gróf vajai Vay László (Berkesz, 1823. aug. 15. - Berkesz, 1884. nov. 25.) százados. Apja Vay Ábrahám birtokos, Máramaros vármegye főispánja, 1830-tól gróf, anyja Kazinczy Zsófia. Református, nőtlen. Sárospatakon jogot végzett, kilépett hadnagy (1840 és 1846 között a 3. dzsidásezredben szolgált), birtokán élt, gazdálkodó. 1848 nyarán a Csongrád megyei lovas nemzetőrségben, majd a 10. honvédzászlóaljban önkéntes. 1848. november 29-től főhadnagy az alakuló 16. (Károlyi) huszárezredben, ahonnan december 15-én áthelyezték a 7. (Reuss) huszárezredbe. 1849. január 16-tól százados, februártól parancsőrtiszt Dembinski altábornagy mellett, ezrede létszámában maradva. 1849. június 16-tól a felső-magyarországi (IX.) hadtest főpénztárnoka. A szabadságharc bukása után kimenekült az országból. Kossuth 1850. februárban Törökországban, Sumlán őrnaggyá léptette elő. 1855-ben hazatért. A kiegyezés után a fővárosi honvédegylet tagja. 1869-ben magyar királyi honvéd őrnagy, 1870-ben alezredes, 1874- ben ezredes, ugyanabban az évben nyugalmazták.

Berkeszi születésű gróf vajai Vay Mihály (Berkesz, 1824. máj. 7. - Berkesz, Gróf Vay László

1899. nov. 11.) százados, az előbbi testvére, nőtlen. A bécsi hadmérnöki akadémián tanult (1837-1840). Kilépett hadnagy (1841-1848. augusztus 15. között a 3. huszárezredben szolgált), birtokán gazdálkodott. 1848. november 12-től százados, a 10. (Vilmos) huszárezred Bukovinából hazatért egyik századának a parancsnoka. 1848 november végén Katona őrnagy sikertelen erdélyi hadjárata során megsérült, kérésére 1848. december 19-én nyugdíjazták. A birtokán gazdálkodott, 1861-ben országgyűlési képviselővé választották.