Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Előszó
Előszó „1848! mennyi édes, mennyi fájdalmas emlék van ez évhez csatolva! A nemzet visszaadva önmagának, s lánglelkű vezére által lerázván az önkény lánczait, felszabadulva újra lélekzett, s elérve azt, miért onnan a mohácsi vésznapok óta évszázadokon keresztül buzgó imádság epedezett százezrek ajakán, azt hivé: békés átalakulásának, visszanyert szent igazainak birtokában boldog leend, - de alig örvendett szabadságának, alig élvezé az alkotmányos független kormány áldásait, már feltámad az ország és nemzet megsemmisítését óhajtó ármányos cselszövény, s fellázítva a testvér-nemzeteket, az óhajtott béke s virulás helyett vérbe füröszté e hazát és nemzetet, ezernyi szemekből a fájdalom és kín keserű könnyeit facsarván ki. Megkezdődött az önfenntartási harcz, a nemzet fiai a veszélyeztetett haza és szabadságért harczolandók, siettek a zászlók alá, elhagyva mindazt mi kedves volt a legkedvesebbért, az édes hazáért." - jegyezte fel Szentmiklóssy András főhadnagy, a híres szabolcsi 48. honvédzászlóalj segédtisztje a zászlóalj történetéről szóló leírás bevezetőjében. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc alig 19 hónapos történetéből 16 hónapon keresztül a fegyveres önvédelmi harcra kényszerült az ország. Szabolcs vármegye ezekben a hónapokban kétszázezres lakosságához mérten erején felül teljesítette a haza iránti kötelezettségeit. A levéltári források tanúsága szerint mintegy 5000 férfi szolgált a honvédsereg különböző alakulataiban. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban őrzött avatókönyvek 4000 újonc nevét örökítették meg, s közülük 1600-ról azt is tudjuk, hogy melyik honvédzászlóaljban, huszárezredben harcolt önkéntesként, vagy besorozott honvédként a kivívott szabadság megtartásáért. Emlékük őrzése, sírjuk felkutatása és gondozása, életútjuk alaposabb megismerése mindannyiunk közös feladata. Mert azt mindnyájan elfogadhatjuk és abban egyet is érthetünk, hogy az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc népünk történetének oly dicső fejezete, mely méltó példaként állhat a nemzet minden honpolgára előtt. A szerkesztő ezúton is köszönetét mond a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának, hogy lehetővé tette az Avatókönyvek kutatását és közzétételét, dr. Kuknyó Jánosnénak és ifj. Bene Jánosnak pedig a táblázatok elkészítésében végzett munkájukért. Nyíregyházán, 2013. Karácsony havában a szerkesztő'