Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: Szabolcs vármegye a honvédelemért 1848-49-ben
Ugyanaznap Rakamazon hallgattak ki egy szökött honvédet. Nem ő volt az egyetlen, hiszen a 43. zászlóalj 1848 december folyamán szinte fegyvertelenül, tisztikar nélkül, az altisztek irányítása alatt állt a miskolci táborban. Innen indultak tovább, már tisztjeik megérkezése után, de továbbra is szinte fegyvertelenül, a visszavonuló Franz Schlik császári-királyi tábornok előbb Magyarországra tört, majd visszavonuló csapatait követve, miközben többen megszöktek a zászlóaljtól. Bíró József székelyi, 19 éves honvédet Szentmihályon fogták meg két társával, majd Rakamazra vitték. Vallomásában elmondta, hogy előbb Gesztelyben voltak elszállásolva, azután egy szomszéd faluba - a nevét nem tudta (valószínűleg vagy Ongára, vagy Hernádkakra) - helyezték át őket, ahol még két napig tartózkodtak. A Szikszóra való indulásra vert dobszót két társával együtt meg nem hallva, lemaradtak. Amikor a többiek után akartak indulni, ellenséget vettek észre, akik elől egészen Szentmihályig futottak, ott fogták el őket, s vitték Rakamazra. Azt tudta, hogy a 6. században szolgált, tisztjeinek nevét nem ismerte, fegyvere egy bot volt, de azt is ellopták tőle. Két társának nevét nem ismerte, de az egyik szentmihályi illetőségű volt. Néhány nap múlva Kossuth igen kemény hangú levélben utasította Dégenfeld főispánt, hogy a kassai csatából (1849. január 4.) megfutott 43. zászlóalj katonáit szedesse össze és a miskolci táborba szállíttassa vissza. 1849. január 12-én az OHB Szabolcs megyébe is elküldte az általános népfelkelés megszervezésére vonatkozó utasítását, négy nap múlva pedig Bónis Sámuelt nevezte ki szabolcsi kormánybiztossá és megbízta szabadcsapatok alakításával és a tokaji tábor ellátásához szükséges élelmiszerraktárak felállításával. Arra is meghatalmazást kapott Bónis, hogy a megyei és városi csikósoktól, hajdúktól, pusztázó emberektől a nyergeket és kardokat beszedhesse. Mindezek mellett Bónis szervezett meg Nyíregyházán január második felétől egy 300 beteget befogadó kórházat, katonai magtárat, tartalék élelmiszer raktárát s teremtett helyet a 2. huszárezred tartalékszázadának, 600 lónak és 400 embernek a katonával, térparancsnoksággal, újoncteleppel már amúgy is telezsúfolt Nyíregyházán. Ez a pótszázad azonban hamarosan Diószegre ment tovább. Mindezek mellett Nyíregyházára szállásolták az 1848. december 11-i budaméri, majd az 1849. január 4-i kassai vesztes csaták lengyel hőseit, a Wladislaw Tchórznicki alezredes vezette lovascsapatot, melynek lóval való ellátása is Bónis feladata lett. Február 14-én a megyei Honvédelmi Bizottmány levelet kapott Répásy Mihály tábornoktól, a Közép-tiszai hadsereg parancsnokától, melyben a tábornok közli, hogy a sok dicsőséges harcban részt vett 48. zászlóaljban már csak 650 szabolcsi honvéd van, s legalább 300 újonc kellene, hogy a zászlóalj ismét szabolcsi lehessen. A bizottmány tudva, hogy az újoncok elosztásának ügye az OHB határkőre, azt javasolta, hogy a még adós 191 újonc (154 adós, 25 szabadságos és 12 szökevény) a 48. zászlóalj kiegészítése legyen. Március 21-én azonban Bónis Sámuel arról tájékoztatta Péchy Lászlót, hogy a 191 újonc a 43. zászlóaljat egészíti ki, akik azonban ezek közül a lovassághoz alkalmasak, a 13. huszárezred pótalakulatához Nagykárolyba szállítják. A tavaszi munkák megindulásával ismét megszaporodtak a megyei honvédelmi bizottmányhoz küldött felmentést kérő levelek, valamint az alakulatoktól való szökések. A 43. zászlóaljtól ugrott meg a tornyospálcai Potyók Ferenc honvéd, aki aztán itthon a szintén pálcái Tóth Andrással „útonállókká fajultak", sokszor adva munkát a helybeli nemzetőröknek. Előfordultak már öncsonkítások is! Nagy Mihály ibrányi lakos első két fogát (hogy a puskához adott papírhüvelybe csomagolt töltést, melyet foggal kellett feltépni, ne tudja) kihúzatta, s ezért a törvényszék, az akkori szokás szerint a katonaság alól nem mentette fel, hanem a „katonaság szekerészed osztályához" osztotta be. A karászi özvegy Kiss Mihályné, aki három gyermekét neveli, panasszal fordult Finta Mártonhoz, hogy 27 éves nagy fiát, aki a család fenntartója, erővel vitték katonának. Szintén erőszakkal került volna a honvédek közé Gyulajon a 34 éves ófehértói Medve János szolgalegény, aki az első alispánhoz küldött panaszos levelében azt is megírta, hogy őt és egy tót embert, aki Gyulajba csak levelet hozott, két gyulaji gazdaember fia helyett, akikre a nyíl kijött, tehát katonakötelesekké váltak, erővel sorozták be a gyulaji bírák. A panaszt Finta Márton kivizsgálta, s valószínűleg helytállónak bizonyult, mert az avatójegyzékben nem található Medve János neve. Másfajta levelek is érkeztek azonban Finta Mártonhoz! Juhász Ferenc megyebeli ifjú az alábbiakat írta: „...többszöri nyilazás által is még a nyíl ki nem jött rám, még is maradásom nintsen, mivel ha Isten rendeléséből a nyíl rám ki jön országomat, hazámat védelmezni mindenkor kész vagyok." Az ország 5^ 25
