Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: Szabolcs vármegye a honvédelemért 1848-49-ben
összegnek a földbirtok arányában való kivetését és beszedését. A10 zászlóaljból álló honvédsereg katonái 3 évi szolgálatra kötelezték el magukat, belépéskor 20 pengőforint foglalópénz ütötte a markukat, majd pedig rendes ellátmányért, zsoldért szolgátak. A 10. zászlóalj alakulása helyéül Debrecent jelölték ki, s a zászlóalj legénységét Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa és Máramaros megye és a Hajdúkerület adta. Toborzási helyek (hadfogadó kormány és fiók-hadfogadó kormányok) kezdtek el működni Debrecenben, Nagykállóban és Nagykárolyban. Szabolcs megye Állandó Bizottmánya (mely május elejétől a megyei közgyűlés hatáskörében intézkedett, s a későbbi jegyzőkönyvekben Kormányzó Bizottmánynak, Kormányzó Választmánynak is neveztek) május 22-én döntött arról, hogy a toborzást egy hét múlva kezdik meg és két hét alatt be is fejezik. „Alispán Péchy László önkéntesek toborzására alkalmatos egyének kijelelésére lett megbízatása folytán előterjeszti, hogy a Kisvárdai járás 1-ső és 4-ik szakaszába Szentmarjay Károly, a belátása szerént maga mellé veendő ügyes toborzó segédekkel, a Kisvárdai járás 2-ik és 3-ik szakaszába Komjáthi Pál, a maga mellé veendő segédekkel, a Dadai járás 2-ik és 3-ik szakaszába Bujig gróf Vay József a belátása szerént felveendő toborzó segédekkel, a Dadai járás 1-ső és 4-ik és a 3-ik szakaszba Bújtál Zalkodig Rakovszky Sámuel főhadnagy, Németh Mihály és Zoltán Károly segédekkel, a Nádudvari járás 2-ik szakaszába és az első szakaszból Újvároson, Csegén, Egyeken, Szováthon Halasi Bertalan sápi lakos, Katona Péter földesi lakos, Bene Imre segédekkel, a Nádudvari járás 3-ik és 4-ik szakaszába, s az 1-ső szakaszból Nagy és Kiskállóba Katona József az általa alkalmatosnak található ügyes toborzó segédekkel, a Báthori járásból ifj. Patay István segédül felveendő Hunyady Ferenc és Galgóczy Imrével toborzásra megbízandók lennének. A toborzási elnökségre alispánilag javallott egyének a javallatba kijelelt helyekre kiküldetvén, oda utasíttatnak, hogy a toborzást folyó május 29-kén megkezdvén, 14 napok alatt múlhatatlanul bevégezzék." E nagy feladatra polgári biztosként Finta Márton táblabírót jelölték ki. Határoztak arról is, hogy a kormány felhívásának megfelelően bizottságokat küldenek ki a haza oltárára felajánlott pénzek, értékek, fegyverek begyűjtésére. Arról is döntöttek, hogy a toborzási és honvédelmi kiadásokra megajánlott 9954 ezüst forint segedelempénzt önkéntes adományként azok tartoznak majd fizetni, akik addig adómentesek voltak és 40 hold földnél több birtokkal rendelkeznek. Ezt az összeget a bizottmány másnapi ülésén 60.000 ezüst forintra emelte. Finta Márton és a június 5-én segítségére kinevezett Patay István és Kazinczy Lajos jól előkészítették a toborzást. Minden járásba, azok szakaszaiba toborzó bizottságokat küldtek ki, akik muzsikusokkal, itallal, előtáncosokkal járták a falvakat. A községek főterén aztán megszólalt a muzsika, megpendültek a sarkantyúk, az előtáncosok járták a toborzót, s a katonának beállt legények fejébe csákót nyomtak, áldomást ittak vele, azután a kirendelt szekeresek vitték is az újoncokat Kálióba. Honvéd lehetett mindenki, aki 18. életévét betöltötte, legalább 5 láb 2 hüvelyk (163 cm) magas volt, és ami nagy előny a nemzetőrséggel szemben, itt nem volt vagyoni cenzus, tehát a legszegényebbek is jelentkezhettek, sőt szolgálatukért díjazást is kaptak. Egy ilyen toborzásról ad szemléletes képet Szentmarjay Károly jelentésének néhány részlete, aki a kisvárdai járás 1. és 4. szakaszát járta be, s jelentését és az elszámolást már június 6-án el is készítette: „.. .Kitüdzött kötelességembe működni kezdettem május 29-én, s azt folytattam junius 4-ig bezárólag és igy hét napokat töltöttem segédeimmel együtt... A zenészeket megfogadván annak napi bérek 6 pengő szerint lévén, felszolgáltak pedig hat nap, ezeknek kelletik 36 forint... Várdába magam kötelezvén le két hordó boroknak ára megadására, ezért kell fizetni 27 ft. 55 krajcárt... Három táncoló segédjeimnek sarkantyúra kiadtam 1 ft. 20 krajcárt... A Komorói Csókos csapszék előtt utazván Bezdédfele, mivel ott több legényeket láttam, kik közül egyet be is verbuváltam, borra és pájinkára, nem lévén velem hordós bor egy itzét 16 krajcárjával vévén kiadtam 2 ft. 52 krajcárt... Mándokon az utzát végig tánczoltatván a Korcsma előtt megáivá az ott öszve sereglett legénység számára kihordatott borért fizettem 48 krajcárt... Ugyanott früstök, ebéd, vatsorához megkivántattakért hét zenészek, 14 ujjonczok és hat rendőrök számára fizettem 15 ft. 34 krajcárt... Beküldöttem pedig 70 ujjonczokat..." 1848. május 26-án nyitotta meg és június 23-án zárta le Szilágyi István őrmester a toborzott önkéntesek fizetési jegyzékét. Az első napi kiadás 5 kenyérrészlet, a négy újoncnak fizetett 8-8 krajcár, valamint a 24 krajcár őrmesteri zsold volt. Május 28-tól kezdett el szaporodni az újoncok száma, 29-én Csepely Károly, 31-én Miskolczy Ferenc őrmesterekkel gyarapodott az altiszti állomány. Szilágyi István őrmester folyamatosan Kálióban tartózkodott, mint az újoncok elöljárója. 1848. november 10-én Szarvas József székelyi főbíró fordult hozzá levéllel, hogy Sipos Ferenc,