Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: A szabolcsi honvédek aranykönyve
Gávai születésű nagyrákói, kelemenfalvi és nagyselmeci Rakovszky Sámuel (Gáva, 1802. jan. 13. - Gáva, 1871. nov. 11.) ezredes. Rakovszky József birtokos és Bakó Borbála fia. Nemes, református vallású, nőtlen. A debreceni református kollégiumban végzett, majd a császári-királyi 6. (Württemberg) huszárezredben szolgált 1820 és 1837 között. Nyugalmazott huszár főhadnagy. 1848. szeptember 10-től százados a Szabolcs vármegyei önkéntes (a későbbi 48. honvédzászlóalj) zászlóaljban. Ebben a zászlóaljban szolgált 1849. február 8-ig, amikor őrnaggyá léptették elő és átvette a zászlóalj parancsnokságát. Buda bevételénél és a peredi csatában tanúsított bátor magatartásáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. Az 1849. július 2-iki komáromi csatában végrehajtott rohamáért (a monostori sáncok visszavétele) a 48. zászlóaljat a katonai érdemjel 3. osztályával, Rakovszky Sámuelt pedig az érdemjel 2. osztályával tüntették ki és előléptették alezredessé. 1849. július 8-tól a II. hadtest egyik hadosztályparancsnoka a komáromi várőrségben. Kitűnik az augusztus 3-iki komáromi kitörésnél is, augusztus 8-án Klapka ezredessé léptette elő. Komárom feladása után menlevéllel hazatért. Később visszavonultan élt Gáván, akkor házasodott meg. 1867-ben Szabolcs vármegye Honvédegyletének elnökévé választották. Sírja felé bajtársai, elsősorban Krasznay Péter hadnagy kitartó munkájával 1903. november 11-én díszes obeliszket állítottak, mely a gyulaházi Somogyi Sándor munkája. iuÁdrtzJíy -a ke". • (I f ÍTÍ’Ui: I /'f ^ ti ába£trlcé>*t,<?*f«í 4% по^-п-^сл-■»gfe. r\-'««= Ai* еЛж*. Rakovszky Sámuel mellszobra Rakovszky Sámuel Gávai születésű hetei Bakó Sándor (Gáva, 1812. febr. 25. - Sárospatak /Zemplén vármegye/, 1901. okt. 11.) százados, Bakó János kisbirtokos és Noska Bora fia. Református, nős. 1831-ben közvitéz, 1842-ben őrmester a császári-királyi 6. (Württemberg) huszárezredben. 1848. szeptember 7-én hadnaggyá, október 19-én főhadnaggyá léptették elő. 1849. február 1-jétől alszázados, augusztus 26-tól főszázados. Ezredével a feldunai és а II. hadtestben szolgált, majd Komáromban tette le a fegyvert. 1850. április 28-án besorozták korábbi ezredéhez, ahol 1854-ben hadnaggyá, 1859-ben főhadnaggyá léptették elő, majd 1867-ben századosi címmel nyugalmazták. Centenáriumi emlékmű
