Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - FÁBIÁN LÁSZLÓ-PINTYE GÁBOR– ULRICH ATTILA: Leletmentés Urán, a Vas-Hídi-legelőn (A Templomdomb kincse)
LELETMENTÉS URÁN, A VAS-HÍDI-LEGELŐN (A TEMPLOMDOMB KINCSE) 149 falujuk kiemelkedő pontján építtették meg kúriájukat, de okleveles adatok is vannak az egy praediumon álló udvarházról és templomról, valamint a nemesi ház templomhoz viszonyított közelségéről. 4 4 Ecsér példájából kiindulva, az sem kizárt, hogy a plébános kúriájáról van szó. 4 5 A Templomdomb leleteinek döntő többsége - beleértve a kincset is - egy kormos, faszenes 16. századi-17. század eleji planírozási rétegből származnak, melyből pusztulásra következtethetünk. A kincs előkerülésének csekély mélysége azt valószínűsíti, hogy sebtében elásott vagyonról lehet szó. A Templomdombról és attól keletre gyűjtött leletanyag szinkronban van egymással. Ez arra utal, hogy a település - legalábbis életének egy fázisában - északról, délről és keletről mintegy körülövezte azt. A régészeti anyag alapján tehát feltételezhető, hogy Ura első előzménye az Árpád-kortól a 17. század első harmadáig a mai Vas-Hídi-legelő területén, közvetlenül a láp szélén húzódó dombhátakon feküdt. Ha összevetjük a Josephinische Aufnahme térképszelvényén ábrázolt Puszta Ura és Alte Kirche helyét, akkor kiderül, hogy a feltüntetett pusztafalu a templomtól jóval északabbra-északnyugatabbra, a mai Lásin-tag-Sás-Ágyi-legelő-Körös-dűlő területén keresendő. Lakossága az első falu pusztulása után, valamikor a 17. század első harmadában költözhetett lelőhelyünktől az előbb említett helyére. Itt érhette az 1695. évi tatárdúlás, majd az 1700-as évek folyamán a település elnéptelenedett, elpusztult. Bár a pisztolygolyók a Templomdombról kerültek elő, datálásuk megengedheti, hogy a tatárok elleni harcokhoz kössük földbe kerülésüket. A vármegyei regeszták tanúsága szerint Bethlen Gábor halála után Szatmár megye a Magyar Királyság része lett. 1634-ben ismét Uray Ferencet választották Szatmár megye egyik alispánjává és ezt a posztot 1637-ig viselte. 4 6 A kincs elrejtéséhez köthető esemény éppen az ő hivatali idejében és családjának birtokán történt. Tervezett hadmozdulat, portyázás, és a hatalmaskodás is kizárható a deponálás lehetséges okai közül, ugyanis ezekre utaló adatot sem az 1634. évi, sem az utána következő néhány év regesztáiban nem jegyeztek fel. 47 A kincs elrejtésének magyarázatával tehát adósok maradunk, talán egy korabeli bűncselekményhez köthető a pénz elásása. Annyi bizonyos csupán, hogy a pusztulási-planírozási réteg legfiatalabb tárgyainak földbe kerülése után történt az esemény. A tulajdonos elmondása szerint, a földet mindössze egy idényben használta a Hunyadi TSz, így szinte biztos, hogy az érmek egy részének és az ónedény töredékeinek széthúzását a szántás okozta. 44 Szabó István: A középkori magyar falu. Budapest, 1969. 103-104,149. 45 Sz. Czeglédy llona-Koppány Tibor: A középkori Ecsér falu és temploma. Ecsér, a medieval village and its church. ArchÉrt. 91. (1964). 54, 23. kép. 55. 57, 28. kép. 46 Henzsel Ágota: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1629-1634. H/1. 161. In: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárának Kiadványai II. (továbbiakban: SzSzBML) Közlemények 10. (Sorozatszerk.: Nagy Ferenc) 1996., Künstlerné Virág Éva: Szatmár vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1635-1640. II/2. 108., SzSzBML Közlemények 12. (Sorozatszerk.: Nagy Ferenc) 1997. 47 Henzsel 1996., Künstlerné Virág 1997.
