Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt
SÁTORALJAÚJHELY EGYHÁZAI A REFORMÁCIÓ ELŐTT 385 készült két urbáriumban még pontosan emlékeztek a néhány évvel, illetve pár évtizeddel korábban követett rendszerre. 1554-ben állították össze az első ránk maradt pataki urbáriumot, amiből megtudhatjuk, hogy az újhelyiek dézsmájuk negyedét fizetik plébánosuknak. A már idézett, 1567-es urbárium pedig azt mondja el, hogy egykoron a tizedek negyede járt az újhelyi plébánosnak, amit azonban Perényi Gábor maga kezdett beszedni, cserében pedig meghatározott nagyságú bort, máslást (lőrét), gabonát, disznót valamint készpénzt - azaz fizetést - biztosított a reformált hitvallású lelkésznek. Amikor az újhelyi plébános szedte be a negyedet, abból két-két hordó bort adott az oltárigazgatóknak, az iskolamesternek és a kántornak, miként később a földesúr is a negyed terhére fizette ki őket. 5 5 Az újhelyi plébánia alapítása után egy évszázaddal már a magyar egyházjog által elismert, kiváltságolt plébánia lett, és maradt is a reformációig, mindeközben továbbra is a pataki plébánia részleges fennhatósága alá tartozott. Az újhelyi plébános a 14. század elején a pataki helynökének számított, a pataki plébános - a 14. századi jogelvnek megfelelően - miként egy püspök, úgy ítélkezett az újhelyi egyházi ügyekben, ráadásul a tizedeket is úgy osztotta meg újhelyi kollégájával, ahogy általában a püspökök osztoztak a tizedeken káptalanjukkal, főespereseikkel, azaz a tized negyedét juttatták nekik. Az újhelyi plébánosnak ebből a negyedből még adni kellett valamit az újhelyi egyház más tagjainak is, miként a káptalani negyedből kapták meg a lelkipásztori tevékenységet ellátó papok is járandóságukat. 5 4 A tized megosztása magyarázatot ad arra, hogy miért volt a pataki plébánia olyan kapós tisztség a középkorban, és miért nem hallunk erről Újhelyen; a pataki plébánia bevételei ugyanis jóval nagyobbak voltak az újhelyinél. A két egyház viszonya nem volt mindig felhőtlen. 1361-ben a pataki plébános Újhely városa ellen ismeretlen okból pert kezdett. 5 5 Talán éppen a tizedszedés volt a vita kiváltója. 1392-ben, az uradalom és a város magánkézre kerülésével, megváltozott az egyházak helyzete. Patak és a Újhely megmaradtak exempt plébániának, kegyuraik azonban ezután földesuraik: a Perényiek pataki ágából, a Pálóci családból majd a Perényiek bárói ágából kikerülő bárók lettek. Zsigmond király 1392-ben Perényi Péternek a pataki egyház patronátusi jogával együtt ( iure patronatus ecclesie parochialis in dicta Patak existentis), adományozta a pataki uradalmat. 5 6 Elég volt a pataki plébániát feltüntetni az oklevélben, hiszen a pataki plébánia jogai az egész uradalomra kiterjedtek. Talán az uradalom egyházainak a pataki plébániától való függetlenedését jelezte, hogy 1429-ben a Pálóciak már nemcsak a pataki egyház, hanem az összes mezőváros és falu patronátusi jogával ( iure patronatus ecclesiarum, opidorum et villarum predictarum) kapták meg a jószágokat. 5 7 A földesurak támogatták egyházaikat, és beavatkoztak életükbe. 1411-ben a Perényiek újhelyi várnagya eltiltotta az egyháziakat attól, hogy az újhelyiekre kiszabott egyházi tilalmat kihirdessék és végrehajtsák. 5 8 53 1554: „Frugum vernalium et vinorum decimas et nonas domino gratiosissimo solvere tenentur, ex decimis plebano quarta soívitur." - U et C 45-36. 1567: „Quarta ex hiis decimis proveniebat olim plabano Wyheliensi, sed postea dominus Pereny earn ad se transtulit, et loco eius dare solebat plebano Wyheliensi quattuordecim vasa vini, frugum cub. 32, in paratis vero pecuniis flor. 16 et octo porcos mactabileset quattuorvasa vinatii. Et quia dum plebanus quartam in specie percepit, tenebantur sacelianis singulis pro tempore existentibus singula duo vasa vini, similiter et rectori schole duo vini vasa dare, ldeo dominus terrestris predictis sacelianis, rectori schole et succentori ex eadem quarta satisfaciebat eademque vina dare consueuerat." - U et C 40-35. 54 A negyedből járó két hordó bor természetesen nem jelentette az oltárigazgatók teljes ellátását. Minden egyes oltárhoz külön alapítvány tartozott, ami csak az igazgatót illette. Az iskolamester és a kántor a tanulóktól kapott fizetést. A tized megosztására: Holub József: Zala megye története a középkorban. Bp. 1929. 394.; Mályusz Elemér: Az egyházi tizedkizsákmányolás. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk.: Székely György Bp. 1953. 322.; ÁMTF I. 12.; Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus-joga a 13-14. században. Századok 134. (2000) 163.; Hegyi Géza: Tizedszedés a középkori erdélyi egyházmegye Meszesen-túli részein. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 45. (2010) 291. 55 Károlyi 1. 251. 56 Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. Kiadja Krassó-Szörény vármegye közönsége. 111. (Oklevéltár) Bp. 1882. 222. (Perényi 163. sz.) Perényi Miklós Szörényi bán már 1390-ben magának kérte az uradalmat, Zsigmond király ki is állította az adományozásról szóló oklevelet, a Perényiek ekkor mégsem lettek birtokosok. Patak és környéke a királynő kezén volt, aki nem járult hozzá az adományhoz. Egy jó hónappal az adománylevél kelte után a Patakon tartózkodó Mária királynő tett kegyes adományt az újhelyi várhoz tartozó földekből a pálosoknak. Fejér X/l. 610.; Bándi: Pálos oklevelek 28. sz. Perényi Miklós a pataki jószágok helyett valószínűleg ekkor kapta meg a Krassó megyei érsomlyói uradalmat. 1392-ben azonban a király ezt elcserélte vele a pataki uradalomért és az Abaúj megyei Szináért. Krassó megye és a temesi ispánság viszonyára: Engel: Királyi hatalom 179. A királyi cserékre: Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása. Századok 139. (2005) 430. és Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája 1/ 2. A honfoglalástól Mohácsig Bp. 2001. Szerk: Torma István, Zsoldos Attila. Bp. 2001. 87. 57 DL 71 943-71 945., 71 950-71 951. 58 Károlyi 1. 576.
