Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - NÓGRÁDY ÁRPÁD: A Sóvári Sósok 1285. évi hamis adománylevelei
A SÓVÁRI SÓSOK 1285. ÉVI HAMIS ADOMÁNYLEVELEI 287 mégpedig Simon fia, György mester hozzájárulásával. 5 8 György beleegyezése nyilván formális volt, mégis elgondolkodtató, hogy azt kikérte a király. Vajon nem az a legkézenfekvőbb megoldás, hogy az uralkodó mindezt azért tette, mert Sebes birtok Sóvár része volt, és György igaz szolgálattal, elvileg visszavehetetlen királyi adományként jutott hozzá? 5 9 A végére egyetlen, de annál fontosabb kérdés megválaszolása maradt. Mikor és milyen céllal hamisíthatták a soha be nem mutatott C adománylevelüket György mester és utódai? A források között egy olyan adatra bukkanunk, amelyről úgy tűnik, a kérdésre kielégítő válasszal szolgál. Az oklevél 1. Károly kiadványa, amelyet a Kellemesi Melczer család levéltárában őriztek, és fontosságának megfelelően a Kellemesiek két ízben is átírattak. Nem véletlenül. 1314. március 18-án Károly ugyanis megbocsátotta a Baksa rokonságba tartozó Pós fia, Miklós mester és rokonai azon „kihágásait", amelyet vele szemben Sáros várának védelmében követtek el, és összes birtokukat visszaadta nekik, köztük a Sáros megyei Kellemest és Kendét. 40 Miklós 1310-ben Zólyomi Demeter mester sárosi várnagya volt, 4' a hűtlenséget nyilvánvalóan a várnak a rozgonyi csatát megelőző ostroma során követték el. 1312 nyarán a Sóvári Sósok gondolhatták úgy, hogy a birtokaikkal szomszédos Kellemest megkísérlik megszerezni. Ennek érdekében pedig módosítottak a IV. László féle határjárás szövegén. Pontosabban, elővették azt az oklevelet, amely mögött IV. Bélának a sóvári királyi prédium határait felsoroló oklevelét sejthetjük, és feltételezve, hogy akkoriban még Kellemes is a királyi uradalom részét alkotta, nem is volt más dolguk, mint annak határjárását a László-féle határleírás helyére illeszteni. Valami oknál fogva a hamisítványt azonban végül nem használták. Talán más tenyerelt rá a Kellemesi birtokokra, vagy egyéb, ma már nem felderíthető okból látták jobbnak birtokigényükkel és hamisítványukkal nem előhozakodni? Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Egyvalami azonban bizonyos: amennyiben a C hamisítvány tényleg Kellemes megszerzése miatt készült, úgy 1314. március 18-án, a Kellemesiek birtokainak királyi oklevélbe foglalt visszaadása napján hirtelen értéktelenné vált. Ez pedig legalább megmagyarázná, hogy a hamis oklevelet a Sósok miért süllyesztették családi levelesládájuk mélyére, és miért nem vették onnan többet elő. 38 Hazai okmánytár 1-VI11. Kiadják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr-Budapest, 186S-1891. VIII. 403. 39 Az igaz szolgálat lásd: Zsoldos Attila: „igaz szolgálattal szerzett birtok". In: ..Múltunk építőkövei ... ". Szerk. Csurgai Horváth József, Kovács Eleonóra. Székesfehérvár Megyei Jogú Város levéltára, Székesfehérvár, 2001. 74-83. 40 Okmányok a Kellemesi Melczer család levéltárából. XIll., XIV., XV. század. Közli és kiadja Melczer István. Bp., 1890. 24-25. 41 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457.1—11. (História Könyvtár, Kronológiák, adattárak 5.) Bp., 1996. I. 404.
