Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - HORVÁTH RICHÁRD: Szatmár és a Szapolyaiak
354 HORVÁTH RICHÁRD Történetünk azonban újabb fordulatot vett, mert Antimus János sem adta magát oly könnyen. 1465 nyarán, jól jegyezzük meg a dátumot, hisz közel egy évvel vagyunk föntebbi birtokelkobzó oklevél kelte után - voltaképpen de iure már minden alapot nélkülözve - Szapolyai Imrével Somlót elcserélte a Szatmár megyei Németi mezővárosért, valamint jó ízléséről tanúságot téve a tokaji és tállyai várak tartozékaiból évi 24 hordó borért." Mindennek kiegészítéseképpen közvetett úton, de lehetőségünk van annak igazolására, hogy Szapolyai Imre ténylegesen is - egyelőre csak ideiglenesen - birtokába vette a somlói uradalmat. 1465 tavaszán ugyanis Polányi Tamás, korábbi Vas megyei alispán panaszára a vasi káptalan köztudományt végzett Karakó birtok ügyében, amit Tamás panasza szerint Antimus János Újlaki Miklós háttérbéli támogatásával elfoglalt, azonban János és Újlaki foglalását a vizsgálat jogtalannak mutatta ki. Mindezért a nádor Polányi visszaiktatását és az ekkor szokásos foglalásokat rendelte el, ám 1466 őszén az eljárás nem fejeződhetett be, mert a továbbiakban a kiküldöttek nem merték feladatukat elvégezni Szapolyai Imre jelenlévő emberei miatt. 5 5 Persze nem feledve Szapolyai két, már említett Veszprém megyei (Pápa és Ugod) uradalomszerzéseit, mégis, esetünkben némileg biztosabban gyanakodhatunk arra, hogy valóban Somló Szapolyai általi átvétele lehet a háttérben. Ennek indokát az adja, hogy a föntebbi oklevélben említett Karakó birtok időben változó módon részben vagy egészben, de a somlói uradalom részét alkotta. Történetesen az 1464. évi, Somlót Kanizsainak adományozó oklevélben is szerepel a neve. 5 4 De vajon honnan eredhet a Somogy megyében birtokos Antimus János és a Szapolyaiak kapcsolata? A hirtelen, időben felismert, ám az utókor kutatója által nehézkesen igazolható kölcsönös érdekek felismerésén kívül talán nem reménytelen nagyobb múltú nexusra gyanakodni, mégha e gyanú jelenleg nem is bizonyítható. Ebbéli munkahipotézisünket, mármint az Antimusok és a Szapolyaiak közti korábbi kapcsolatot ugyanakkor rövid kutatás után közvetett okleveles adatokkal is megtámogathatjuk. Antimus Jánosról ugyanis tudható, hogy 1452-ben Hunyadi János familiárisaként Csongrád megye alispánja volt. 5 5 Azt pedig láttuk, hogy Szapolyai is a kormányzó szolgálatában kezdte pályafutását. Antimus hűségének jutalma nem is maradt el, mégha csak szerény is volt. 1459. augusztus 18-án bármely általa kiválasztott birtokára kiterjedő kastélyépítési engedélyt kapott Mátyástól, amely oklevél narratio)ában ugyancsak szó esik a Hunyadinak tett korábbi szolgálatokról. 5 6 A jelek szerint tehát két régi Hunyadi familiáris közti ügyletről beszélhetünk, akik közül az egyik a hatalom csúcsára emelkedett, s így gondolhatott arra Antimus, hogy segítségével próbálja meg az egyre fenyegetőbb királyi harag elkerülését. Antimus mögött tehát nem meglepő módon Szapolyai Imrét érdemes keresnünk, s ez több mint elégséges magyarázatot ad a Sziget-Somló, majd a Somló-Németi cserékre. Épp a jelen sorok írója vetette fel több korábbi dolgozatában annak lehetőségét, hogy Szapolyai Imre (s olykor a király hallgatólagos támogatással) bizony nem mindig hagyományos úton igyekezett gyarapítani vagyonát. Családja 1460-as évekbeli gyors emelkedése és személyes politikai befolyásának hihetetlen mértéke aligha képzelhető el a „nagy lendület okozta" kisebb jogi „pontatlanságok" nélkül. Emlékezzünk csak, pár oldallal korábban arról volt szó, hogy Garai Jób pápai és ugodi uradalmát már sikerült megszerezniük. Ehhez éppen „kapóra jött volna" Somló tartós átvétele, ami egyelőre nem járt sikerrel. Talán nem sántít a párhuzam: alig két évtized múltán épp a király igyekszik majd minden lehetséges eszközzel törvénytelen fiát, Corvin Jánost olyan mértékű vagyonnal elhalmozni, hogy bekövetkező halála esetére királlyá választása ne lehessen kétséges. Azt is tudhatjuk, hogy ezen 1482 elejétől meginduló adományozási hullám bizony sok ellenfelet szült, s néha a szokásjog képzeletbéli szűrőjén 52 DF 223 121. 53 Dl, 16 199. „ob metum familiarum et hominum magnificorum Emerici et Stephani de Zopolya." 54 Österreichisches Staatsarchiv, Wien. Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Familienarchiv Erdődy. Urkundenreihe 10 122. - 2001-ben folytatott bécsi kutatásaim során (melyet a Klebeisberg Kunó Kutatási Ösztöndíj támogatott) nyújtott segítségéért Fazekas István levéltári delegátusnak, valamint a család máig magántulajdonban lévő levéltárában való kutatás engedélyezéséért néhai gr. Erdődy Imrének tartozom köszönettel. 55 Engel: Archontológia 1. 125. 56 Kiadása: Horváth Richárd: Középkori kastélyépítési engedélyek Somogy megyéből. Castrum. A Castrum Bene egyesület Hírlevele 1. (2005/1) Szerk.: Feld István, Szatlóczky Gábor, Domokos György. Budapest, 2005.19-20.
