Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - ZSOLDOS ATTILA: 111. András hat nádora
III . ANDRÁS HAT NÁDORA 297 s uralkodójával soha összetűzésbe nem keveredő 8 8 Kán nembéli László példája győzhette meg 111. Andrást. Nem feledhető végül az sem, hogy a király voltaképpen semmi kockázatot nem vállalt, hiszen, ha számítása mégsem válik be, s a hat nádor közül az egyik mégis ellene fordulna, gyakorlati szempontból nem lett volna annak jelentősége, hogy a nádori cím viselőjeként lázad-e fel vagy sem. Rekonstrukciónk ellenőrzésére alig-alig van mód, főként azért, mert 1300 nyara után 111. András már csak néhány hónapig élt. Teljes bizonyságot nyilván csak akkor szerezhetnénk, ha az 1300 augusztusa és 1301. január 14. közötti időszakból rendelkezésünkre állnának olyan adatok, amelyek az említett személyeket - Aba nembéli Amadét, Ákos nembéli Istvánt, Csák nembéli Mátét, Héder nembéli (kőszegi) Jánost, Péc nembéli Aport és Rátót nembéli Rolandot - nádornak mondja. Ilyen azonban, tudomásom szerint, nem ismeretes, így be kell érnünk azzal, hogy egyfelől Aba nembéli Amadé utoljára 1300. augusztus i-jén szerepel nádorként és a kunok bírájaként 8 9 - amit joggal értelmezhetünk a még osztatlan nádori jogkör jeleként -, illetve azzal, hogy Ákos nembéli István országbíróra vonatkozó adataink sora augusztus 17-én megszakad. 9 0 Igaz ugyan, hogy alországbírája, István a továbbiakban is hivatalában maradt 9', ez azonban nem jelenti azt, hogy az országbíró is szükségképpen ugyanaz lenne, mint korábban, hiszen az alországbírói tisztség III. András uralkodásának idején jóval szorosabban kötődött a király személyéhez, mint az országbíróéhoz. 9 2 E két megfigyelés perdöntő bizonyítéknak aligha elegendő, némi támaszt azonban biztosít feltételezésünknek, melynek legerősebb pontja az, hogy - ellentétben a korábbi megoldási kísérletekkel - nemcsak arra kínál választ, hogy miért viselték egyidejűleg többen a nádori méltóságot 1301 és 1310 között, hanem arra is, hogy miért éppen azok a személyek, akikkel forrásainkban ebben a minőségben találkozunk. A 14. század elejéről ugyanakkor egyetlen olyan oklevél mégiscsak ismeretes, amelynek szövege erőteljes bizonyság az elmondottak mellett. Az okmány, amelyet 1. Károly állíttatott ki 1304. május 6-án, „az országában állított minden bírónak, és kiváltképpen a Valkóban lévő bíráknak" (universis iudicibus in regno suo constitutis et specialiter iudicibus in Wolko existentibus) szóló parancslevél, mely előadja, hogy Miklós ispán fia Gergelynek - mivel a király állandóan az udvarában akarja tartani (in curia nostra continue et assidue velimus residere et manere) - azt a kiváltságot biztosította, hogy sem személye, sem népei felett „egyetlen országunkban állított bíró: nádor vagy bárki más, legyen az ideiglenes vagy örökös" (nullus iudex in regno nostro constitutus, palatínus vei quilibet alius, temporalis vei perpetuus) nem ítélkezhet, mert ezt a jogot az uralkodó magának tartja fenn. 9 3 Ez a megfogalmazás nem hagy kétséget afelől, hogy 1. Károly a nádorit is azon bírói joghatósággal járó méltóságok közé sorolta, amelynek az említett oklevél kiállítása idején „ideiglenes" (temporalis) - azaz az uralkodó „tetszése tartamára" (durante beneplacito) szóló - és „örökös" (perpetuus) - azaz a címet legalábbis élethossziglan viselő - birtokosai vannak, miként a megyésispán is lehetett, a 13. századból kimutatható gyakorlat szerint, részint „ideiglenesen állított" (pro tempore constitutus) 9 4, részint „örökös ispán" ( comes perpetuus). 9 5 Márpedig a III. András által nádori címmel felruházott hat személy, minden jel szerint, éppen ilyen, vélhetően az „örökös ispánság" mintájára megalkotott „örökös nádor"-i címet kaphatott királyától 1300 nyarán, így 1. Károly oklevele híven tükrözi az így kialakult helyzetet. 88 Kristó Gyula: Kán László és Erdély. In: Uő: Tanulmányok az Árpád-korról 288. 89 1300. aug. 1.: Wenzel X. 377. 90 1300. aug. 17.: RA 11/4. 250. 91 1300. szept. 2.: DL 74 566., szept. 9.: HO VII. 295., okt. 13.: RA 11/4. 255., okt. 17.: RA 11/4.256., DL 65 728., okt. 19.: RA 11/4. 256., HO VIII. 411., Wenzel X. 391., nov. 7.: RA 11/4. 255., nov. 26.: DF 230 021. 92 Gerics József: A királyi bírói jelenlét a X1II-XIV. század fordulóján, jogtudományi Közlöny 17. (1962) 652-654. 93 1304. máj. 6.: DL 91155. (Anjou 1. 603. sz.). 94 Lásd pl. 1269. s.d.: CDCrV. 503.; 1272. febr. 10.: RA 11/1.135.; 1283. febr. 7.: RA 11/2-3. 307.; 1291. szept. 11.: HO VII. 224. stb. 95 Az esztergomi érsek jól ismert példája mellett lásd még 1270. s. d.: Wenzel VIII. 300. (Bakony); 1272. jún. 17.: CDCr V. 635. (Kemlék); 1277. (júl. 28. e.): RA 11/2-3.190. (Torna).
