Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Műemlékvédelem - BARTOS GYÖRGY- FÜLÖP ANDRÁS: Tiszaszentmárton gótikus temploma

TISZASZENTMÁRTON GÓTIKUS TEMPLOMA 223 tagjától, annak visszafizetéséig pedig rendszerint Szentmártoni birtokrészét ajánlotta fel.

3

2 1419-ben a falu plébánosát Lászlónak hívták, ez derül ki egy tanúkihallgatási jegyzőkönyvből, amelyet - többek között az ő aláírásával hitelesítve - Szentmártonban állítottak ki.

3

3 A Losonci Bánfiak a 15. század végén emelkedtek ismét országos méltóságokba. Közülük Losonci Bánfi László emelhető ki, aki 1493-95 között másodmagával viselte az erdélyi vajda tisztséget.

3

4 Szentmártont testvérével, Istvánnal majd később fiaival közösen birtokolta.

3

5 A Dezsőfiek ugyanakkor birtokaik nagy részét elveszítették, mivel még 1467-ben részt vettek az Mátyás elleni felkelésben.

3

6 Szentmárton birtoka később a Bátori Szaniszlófiakhoz került (Bánfi István felesége, Szaniszlófi Zsófia révén), akik 1520-ban a Drágfiaknak engedték át Szentmárton egészét, vállalva, hogy visszaszerzik a falu birtokának harmadát, mely Perényi János kezén volt.

3

7 Szentmártont azonban hamarosan ismét a Losonczyak birtokában találjuk. 1552 nyarán Losonczy István - fiú örökös híján - fiúsíttatta saját lányait (köztük Annát) és testvérének leányait. Egy héttel később Temesvár ostrománál elesett, így hiába várták „haza Tiszaszenmártonba" (

Dornum ad Zenthmarton), hogy egy közeli erdő eladása ügyében intézkedjen.

3

8 1555-ben hallunk konkrétan a szentmártoni várkastélyról, amikor idegen jobbágyokat hurcolnak oda.

3

9 Később a várkastély egy botrányos ügy miatt került a figyelem homlokterébe. Losonczy Anna - aki ekkor Ungnád Kristóf neje volt és a Várdayak emberei 1584 szeptemberétől kezdődően többször is kölcsönösen kikergették egymást a fele-fele birtoknak számító szentmártoni várkastélyból.

4

0 Losonczy Anna, aki időközben megözvegyült, gróf Forgách Zsigmondot, a későbbi nádort választotta férjéül. Ugyanebben az évben a várkastély ügyében az uralkodó Anna javára ítélt, aki hamarosan elérte, hogy a hatalmas Losonczy-vagyon, így Szentmárton is, ne a koronára, hanem férjére szálljon.

4' Amikor 1590-ben összeírták a szentmártoni uradalmat, ahhoz Zsurk, Mándok, Eperjeske, Pálca, Kettősfalu is hozzá tartozott. Szentmártonban ugyanekkor egy „fából épített kastélyt", 28 jobbágyot és ugyanennyi zsellért jegyeztek fel.

4

2 Nem sokkal később, 1595-ben Losonczy Anna váratlanul meghalt Szomolyán, és alighanem Losoncon temették el.

4

3 A Losonczyakról ismert, hogy a 16. században református hitre tértek át, így okkal feltételezhető, hogy a szentmártoni templom is ekkor lett református.

4

4 Hasonlóképp református volt Forgách Zsigmond is, aki viszont 1603-ban visszatért a katolikus hitre, és a híradások szerint fia, Zsigmond és unokája, Ádám - Szentmárton további birtokosai - is megtartották vallásukat.

4

5 Vélhetően a templom is katolikus lett, ugyanakkor Forgáchék egyre kevesebbet tartózkodtak a szentmártoni castellumban. Az 1621-ben készült inventáriumból még egy viszonylag jó állapotban lévő kastély képe tárul elénk,

4

6 ám 1691-ben, mikor a Forgáchok 32 BOl. 584,594-595. 33 BO 1.561-563. 34 Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei 11. Budapest, 1990. 2878-2879, 2899, 2934-2935.; Engel-Kristó-Kubinyi 1998. 354. 35 Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család történetéhez 11. 1457-1526. (Szerk.: lványi Béla) Budapest, 1928. (továbbiakban: BO 11.) 92, 148-151,179-182, 228-229, 234-235. 36 Engel Pál-Kristó Gyula-Kubinyi András: Magyarország története 1301-1525 Budapest, 1998. 233. 37 BO II. 501-502. 38 Koroknay Gyula: Losonczy Anna Tiszaszentmártonban. Irodalomtörténeti Közlemények, 67 (1963) 6. sz. 731-738. 39 Koroknay 1963. 732., u.ő. idézi Sexty András Tiszaszentmártonról 1807-ben készült térképét, ahol a falutól keletre a Tisza-kanyar által védve ábrázolják a várkastélyt, illetve tőle nyugatra egy csatornát és az azon átívelő felvonóhidat. 1564-ben Báthori István János Zsigmond csapatai élén elfoglalta több erődítés mellett Szentmártont is (Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. 1541-1711. Budapest, 1918. 115.) 40 A birtokvitáról, annak hátteréről és Balassi Bálintnak az ügyben játszott szerepéről bővebben: Koroknay 1963. 731-738. 41 Koroknay 1963. 731-738. 42 Bártfai Szabó László: A Hunt-Paznan nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom, 1910. 433., 456. 43 Bártfai Szabó 1910, 324., vö. még: H. Kolba Judit: A losonci ékszerlelet. Folia Archaeologica 40 (1989) 175-194. 44 A szakirodalom az egyház tizedenyugtáin szereplő neveket 1578-tól hagyományosan protestáns lelkészekkel azonosítja, bár általában nincs utalás arra, katolikus pap vagy protestáns lelkész-e az illető [a névsort közli: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár XIII. (Szerk.: Zsinka Ferenc) Budapest, 1929. 86.] 45 Bártfai Szabó 1910. 324., 480, 489. 46 Urbaria et Conscriptiones 7/2. Az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai XIX. (Szerk.: Bodné dr. Bobrovszky Ida) Budapest, 1984. 456-457.